Szeptemberben zajlik az őszbe forduló, lassan színeződő erdők legnagyszerűbb színjátéka, a szarvasbőgés. Fő időszaka az ősz első hónapja, de a gímszarvas bikák, különösen ha hűvösebbek az éjszakák, néha már augusztus végén megszólalnak.
A hűvösebb, párás időben, főként alkonyat tájékától szinte egész éjszaka hallani a bikák szerelmes hívó szavát, de gyakran fényes nappal is hangjukkal telik meg az erdő.
A párzási időszakot az agancs teljes kifejlődése, letisztítása előzi meg. A nász idején, vagyis augusztus végétől október elejéig a kifejlett gímbikák jellegzetes bőgésükkel hívják fel a nőstények figyelmét. A szarvasbika hangja tulajdonképpen a tehenek, vagyis a nőstény szarvasok terelgetését szolgálja, és jelzés a többi bikának arról, hogy ki az úr. A bikák a bőgés alapján szereznek információt egymás testi erejéről, elszántságáról és pozíciójukról.
A bőgés csak az első fázis, a versengő bikák több szinten is megmérettethetnek. Ha a hang alapján a trónkövetelő úgy véli, hogy a hárem urával „egy súlycsoportba tartozik”, felkeresi legyőzendő ellenfelét. A személyes találkozás során felmérik az erőviszonyokat egy párhuzamos séta során, ahol egymás mellett ballagva, bőgve, agancsot mutogatva próbálják eldönteni, melyikük a rátermettebb. Ha még itt sem egyértelmű, hogy melyikük az erősebb, úgy összecsapnak az agancsok.
Mindeközben a tehenek félrehúzódva szemlélik az eseményeket, és teszik a napi dolgukat. A megtermékenyítéshez egy tucat vagy ennél több párosodási próbálkozás szükséges. A tehenek bár vemhesek, a csíra télen pihen, így a borjak csak májusban vagy júniusban jönnek a világra.
Az idei esztendőben nehezebben indult a bőgés, a meleg időjárás negatív hatással volt a gímszarvasok nászára. Október első felében is vannak még fellángolások, de hangjuk már egyre ritkábban szólal fel.
A bikák a nászidőszak előtt jelentős tartalékot halmoznak fel. A bőgés hetei alatt főként a párosodásra koncentrálnak, és csak minimális táplálékot vesznek magukhoz, így a testsúlyuk 15–20 százalékát is elveszíthetik. A nászt követő időszakban próbálnak felkészülnek a télre, amikor sokkal nehezebb lesz megfelelő mennyiségű táplálékot találni.
Augusztus közepéig minden nagyon jól alakult. Volt sok eső, teli dagonyák, sok friss fű és hajtás. A szarvasok is nagyon szépen fejlődtek a nyár folyamán, biztatóak voltak a jelek. Augusztus közepe-vége felé már lehetett is hallani hangokat. Aztán jött egy forró, száraz 2 hét ami nagyon befolyásolta a mozgást és sok helyen abba is maradt szinte teljesen a bőgés. Onnantól nehezen indult be újra a folyamat, javarészt éjszaka és kora hajnalban zajlott le minden, amikor még hűvös volt. Így sokszor a sötétben csak a szememmel is árnyként láttam a szarvasok küzdelmét, fotót készíteni róluk esélytelen volt. Ahogy jött fel a nap, melegedett a levegő, egyből el is vonultak az árnyékos helyükre. Többnyire ilyenkor sikerült megörökíteni őket. Szerencsémre azért összejött pár szép jelenetet, de nem volt könnyű
– összegezte Dornics Ákos természetfotós az elmúlt hetek eseményeit a Sokszínű vidék megkeresésére.
Dornics Ákos gyönyörű felvételei alábbi képgalériánkban tekinthetők meg.
A gímszarvasok nászidőszakát a természetfotósok is szemmel és füllel követik, ha pedig a szerencse is melléjük szegődik, akkor nem csak hallják, hanem az alkonyati időszakban vagy éppen pirkadat környékén látják is őket, mely találkozásokról fotók is születnek.
A természetfotósok nagy részének egészen biztos, hogy vágyai és tervei között szerepel, hogy a bőgő szarvasbikáról tökéletes fotót tudjanak készíteni. Ehhez azonban egyebek között szerencse is kell, de talán a legfontosabb a kitartás, hogy türelemmel, az állatok felé viszonyuló tisztelettel kivárják a megfelelő pillanatot.
Elvétve ugyan még hallhatjuk a gímbikák bőgését, de lassan lecseng az idei szezon. Ha nemcsak hallani, de látni is szeretnétek ezeket a tekintélyt parancsoló állatokat, akkor nézzétek meg a galériánkat, amelyben izgalmas képeken keresztül mutatják meg a hazai természetfotósok az idei szarvasbőgés legszebb pillanatait.
