Lucza Zsolt a Mátra és a Cserhát hegyei között megbújó kis faluban él Nógrád vármegyében, ahol a hatalmas erdőségek, az árnyas völgyek, a csöndesen csörgedező patakok, az erdei tisztások és a kényelmesen terpeszkedő mezők számára a legkedvesebb helyek.
A természettel kialakult szoros kapcsolata egészen gyermek koráig nyúlik vissza, amikor a falut körbeölelő erdőséget és annak élővilágát elkezdte felfedezni. Amikor pedig nem az erdők rengetegét és a mezők végtelenjét járta, természetfilmeket nézett, amik bevallása szerint teljesen rabul ejtették.
Már gyermekként vágyott rá, hogy meg tudja örökíteni a pillanatokat, az átélt élmények emlékeit fotókon tudja megőrizni, de felszereltség hiányában hosszú éveken keresztül ez csak egy álom maradt a számára. Azonban dédelgetett álma és vágya nyolc évvel ezelőtt valósággá vált, hiszen kezébe vehette első fényképezőgépét, ami a mai napig kíséri őt a természetben tett barangolásai alatt. Számtalan élményt és különleges pillanatot tudott megörökíteni és azok emlékét fotókon megőrizni.
Amit a természet megad, amilyen pillanattal kedveskedik neki, ő azt örökíti meg. Fotózás közben a természet szépségei motiválják, amik lépten-nyomon feltárulnak előtte, hiszen nyitott szemmel és értő füllel járja mindig az útját.
A vágyam csak annyi, hogy lássam meg a pillanatot és azt lehetőség szerint meg tudjam örökíteni. A fotózás egy élmény számomra, és, ha ebből valamit is meg tudok mutatni másoknak és elnyerem a tetszésüket, akkor annak nagyon örülök
– vallotta szerényen a Sokszínű vidéknek.
Zsoltnak is van a fotózás terén kedvenc témája, ami a szíve csücske, ez pedig nem más, mint az időjárás változásai, és annak különleges, szó szerint lélegzetelállító pillanatai. Ezekért a pillanatokért akár az éjszaka kellős közepén is képes fényképezőgépet ragadni és útnak indulni. Hiszen az élményt akkor kell átélni, amikor az megadatik.
Amennyiben vihar készülődik, bármelyik napszakban útnak indulok. Korábban a naplemente időszakát szerettem, mostanság inkább a hajnalokat, reggeleket. Azonban ami a leginkább meghatározza a fotózásomat, az időjárás. Egy párás, ködös hajnalon biztos elindulok, hogy valami szépet örökítsek meg. Nem csak emiatt, az élmény miatt is. Egy beragadt rétegfelhőzet egész nap kitarthat, így azt minden napszakban szívesen fotózom, mert nagyon jó érzés számomra a „felhők felett lenni”
– osztotta meg a számára a legkedvesebb témákat, amik bármikor a természetbe csábítják, akár egy viharos éjszakán is. Hiszen a villámok fotózása teljesen rabul ejtették, tudatosan készül és vadászik ezekre az élményekre.
Szabad ég alatt tölteni azt az időszakot, amikor a villámok húznak fényes csóvákat az égen és a környezetünkben cikáznak, valljuk be a szívet hevesebben dobogtató élmény. Ha pedig a szakadó eső és a jég a ruhánkat áztatja nem is olyan kellemes érzés. De aki a különleges pillanatokra vadászik, azt szívvel és lélekkel valamint elhivatottsággal teszi, mint Zsolt is, annak ezek az élmények nagyon sokat jelentenek és minden kellemetlenség ellenére kedvesek és fontosak a számára.
A legjobb fotós élményem egy augusztus utolsó napján kezdődő és szeptember első napján végződő vihar fotózása volt. Estétől reggelig úton voltam, hihetetlenül izgalmas volt szinte minden perce. Volt, hogy egy, a telihold által megvilágított mezőn vártam a távolban már villámokat szóró zivatart, volt, hogy az autóba kellett nagyon gyorsan beugranom egyszerre több lecsapó villám miatt. De egy óriásplakát fémszerkezete is majdnem rám dőlt a viharos szél miatt, a jégesőben pedig több kilométert kellett autóznom, mire egy fedett helyen menedéket találtam. Mindezek egyetlen éjszaka alatt, félelmetes volt. Ekkor készült a Lecsapó villámok tánca című fotóm, amely bekerült a Magyarország 365 fotóalbumba, amelyre büszke lehetek
– mesélte el élete talán legizgalmasabb élményét, aminek kitüntető eredménye is született.
A fiatalember, amikor csak teheti és szabadideje engedi autóba ül és elindult a Mátrában, a fák ölelésébe, a völgyek árnyékába és Galyatetőre, ahonnan minden évszakban és napszakban páratlanul szép panoráma tárul a szeme elé.
Kedvenc helyem Galyatető és ott is a kilátó. Nagyon gyakran ellátogatok oda. Sok fotóst fent a kilátó tetején ismertem meg, akiket a barátaimnak tekintek. Hajnalban és naplemente után szeretek ott lenni a legjobban. Egy-két fotóssal szinte mindig lehet találkozni ott, de bőven voltak olyan alkalmak, amikor csak egyedül voltam. Minden évszaknak megvan a maga szépsége, a maga eseménye, amit szeretek fotózni, de nekem az ősz és a tél a legszebb ezen a helyen
– avatott be a Mátra varázslatos világába.
Zsolt számára az ősz az év legszebb időszaka több okból is, amiről így mesélt.
Ősszel születtem így nálam ez egybeesik a kedvenc évszakkal. Nagyon változatosnak tartom, hiszen ekkor még viharok is kialakulhatnak, amik miatt képes vagyok sok órát autózni. Párásak, ködösek a hajnalok, színpompásak a naplementék. A természet az egyszínű zöldből átvált színesbe és megannyi színben pompáznak az erdők és a fák.
A különlegesen szép helyen, a dombok között meghúzódó kicsiny faluban, ahol Zsolt él, a családi ház körül mindig akad tennivaló. A régebbi időkben állatokat tartottak és veteményes kertet műveltek. Jelenleg a nagy kert rendben tartása a feladata. Elfoglaltsága közben pedig egy csillogó szemű, elevenen szaladgáló Border collie kölyök kutya várja izgatottan, hogy pihenőre és egy kis játékra csábítsa gazdáját, aki persze nem tud ellenállni neki, hiszen hosszú évek után újra kedves arcú kutya őrzi a portájukat és teszi még szebbé a napjaikat.
Lucza Zsolt különleges hangulatú fotói és izgalmas élményei Facebook oldalán is figyelemmel követhetők.
A cikkben szereplő fotókat Lucza Zsolt készítette.