Rabul ejtették a fiatal fotóst a természet csodái

Dornics Ákos Budapesten él, életének fontos része a fotózás. Amikor mindennapi elfoglaltságai engedik, ideje nagy részét a természetben tölti és a Balaton környékén, ami bevallása szerint a második otthona.

A fotózás iránti szenvedélye tíz évvel ezelőtt kezdődött, és hamar magával ragadta ez a különleges pillanatokat és sok értéket rejtő világ. Eleinte a táj- és természetfotózás nyerte el a vonzalmát. Gyakran tett látogatás a Citadellán, a rakparton vagy épp Dobogókőn, hogy a napkelte vagy épp a naplemente sejtelmes fényekkel átjárt pillanatait meg tudja örökíteni. Közben egyre jobban magával ragadták a látványos viharok fotózása is, amelyeket egyre gyakrabban komponált bele a képeibe. Majd nem bízva magát a véletlenre, tudatosan is elkezdett a viharok után vadászni.

A sötét, szigorú felhők látványa magával ragadó volt. Félelmetes és egyben meghökkentő is egy ilyen felhő, mikor közeledik felém, a villámok közben pedig lecsapnak. Sok ilyen peremfelhőt és szupercellát sikerült megcsípni az évek során

– mesélte izgalmas élményeinek a részleteit a Sokszínű vidéknek.

Ahogy telt az idő egyre jobban kinyílt előtte a fotózás világa, és az egyik legkedvesebb témája a téli jégvilág lett, amit azóta is nagyon szeret. Ha a Balaton befagy, akkor útnak indul, hogy a tó jégbe fagyott, varázslatos szépségét meg tudja örökíteni.

Ákost a fotózás olyannyira rabul ejtette, hogy szeretett volna egyre jobban és egyre alaposabban megismerkedni vele, a megszerzett tudást pedig elkészült fotóin kamatoztatni.

Szerettem volna komolyabban is bepillantást nyerni a fotózás technikáiba, és megtanulni a különböző beállításokat, trükköket. Persze ezt az ember leginkább a rengeteg gyakorlással sajátítja el, de én rendszeresen jártam workshopokra, valamint elvégeztem egy OKJ-s képzést is

– osztotta meg azokat a lépéseket, amik egyre közelebb vitték célja eléréséhez, ami nem más volt, mint az olyan fotók elkészítése, amire vágyott, megálmodott.

Minél több időt töltött a természetben, annál jobban magával ragadta a béke és a nyugalom. Egyre jobban szerette volna megismerni az erdők világát, ahol számtalan élmény lapul.

Egy erős köd, azon átszűrődő napfénnyel, erdővel komponálva egészen különleges pillanatokat nyújt számomra

– avatott be egyik, számára fontos élményébe.

Ahogy teltek az évek Ákos egyre több időt töltött az erdők rengetegében. Napról-napra egyre jobban megismerte az élővilágát, és nem is kellett hozzá sok idő, hogy az erdők vadjai teljesen megbabonázzák.

A vadfotózás 5-6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor kíváncsiságból elkezdtem megfigyelni a vadállatokat is, és ha tudtam, fotóztam is őket. Akkor varázsolt el ez a világ. Leginkább a nagy szarvasokat kedvelem, de persze minden egyéb vadállat, ami az erdőben él még. Országon belül több tájegységre is járok, de Somogy az én igazi területem. Mivel Budapesten élek, csak időközönként tudok az erdőbe merülni, de egy-egy ilyen alkalom teljesen feltölt a hétköznapokra

– osztotta meg hogyan is alakult ki páratlan kapcsolata az erdők vadjaival.

A fiatalember számra a hajnali időszak a legkedvesebb és a legeredményesebb is. Hiszen ezekben a korai órákban jobban mozgolódnak az állatok. A reggeli pára és köd, ami könnyedén ül meg az erdei nyiladékok és tisztások felett, a napkelte gyönyörű, lágy színei, a sejtelmes fények igazán különleges hangulatot adnak a fotóinak, melyek főszereplői a vadak.

A természet, az erdők rengetege megannyi élményt rejt, Ákos pedig bővelkedik a szebbnél-szebb pillanatokban, amikre szívesen emlékszik vissza.

Nagyon sok különleges élményben volt már részem, a szarvasok borításától kezdve, a harcig, vagy éppen a gyönyörű fényekben bőgő bikáig, a kölyök rókák és az aranysakál sihederek játszadozásáig. Nem beszélve a hegytetőről fotózott sűrű köd látványa, amiben éppen a vöröslő nap kel fel és mesevilággá borítja a tájat. És akkor még nem is említettem a jéggé fagyott mólót, ahova csak négykézláb lehetett bejutni, annyira csúszott a tükörsima jég, a szél pedig pont felém csapta a jégdarát a -16 fokban.

Az összes élmény közül azonban van egy, ami a legkedvesebb a számára, ami miatt az ősz a legszebb és a legizgatottabban várt évszaka.

A kedvenc évszakom egyértelműen az ősz, akkor kezdődik a szarvasok násza, ami kiemelt téma a vadfotózásban. Mivel csakis engedéllyel járok ki, ami nekem nagyon fontos, így sok szép képet sikerült már lőni bőgő bikákról. A kedvencem, mikor a sekély ködben áll a bika és jelzi, hogy Ő a legnagyobb és senki ne közelítse meg a háremét. De a vadfotózás mindig rengeteg új pillanatot hoz, így bízom benne, hogy még sokáig az életem része lehet. Vadfotósként célom, hogy az emberek számára közelebb hozzam ezt a világot, és természetes közegükben mutassam be a vadak életét

-összegezte Ákos az elmúlt időszak meghatározó pillanatait és a jövőben elérni kívánt céljait.

A cikkben szereplő fotókat Dornics Ákos készítette, akinek izgalmas élményei és páratlanul szép fotói facebook oldalán is megtekinthetőek.

Kapcsolódó

A lány, aki ért a mókusok nyelvén

A terápiás mókusok a Mókuslány igaz barátai, akiknek minden pillanatát, szokását és viselkedését éberen figyeli. Talán ez a kulcsa annak, hogy ő és a mókusok ilyen szoros kapcsolatba tudtak kerüli.