4270 kilométert gyalogolt két magyar a világ egyik leghíresebb túráján

Hazánkból elsőként teljesítették a távot.

Kércz Viktornak és Makra Ákosnak sikerült az, ami eddig egy magyarnak sem: déli irányban, egyhuzamban teljesítették a PCT 4270 kilométeres útvonalát az Egyesült Államokban, számolt be róla a Turista Magazin.

A lap tudósítása szerint a páros július közepe előtt indult útnak a kanadai határtól, és az Egyesült Államok nyugati hegyláncát hosszában átszelve érkeztek meg a mexikói határra. Mint mondták, a 4270 kilométeres táv valójában szinte felfoghatatlan, ezért apró szakaszokra bontva lehet csak tervezni az előrehaladást.

Kis léptékre bontod fel a hosszú utat. Négy-öt hónapig gyalogolsz, van egy hosszútávú célod, és tudod, hogy akkor éred el, ha mindennap teszel érte valamennyit

– fogalmaztak.

Az amerikai vadon egészen más dimenzió, mint Európa szétszabdalódott, apró természeti területei, ennélfogva az élővilága is több odafigyelést igényel a túrázóktól. Ákosék medvével, csörgőkígyóval és pumával is találkoztak, ezek közül utóbbi volt a legijesztőbb állításuk szerint.

Követett egy puma. Kerestem az ösvényt, de fejlámpával sem találtam, mert már sötét volt, és megláttam egy fénylő pontot. Rájöttem, hogy egy szempár, ami ötven méterről közeledett felém cikkcakkban, mert felhívtam magamra a figyelmet. Kiderült, hogy egy puma, és vagy 20 percig követett. Megdobáltam kővel, és gyorsan kivettem a zsákomból egy nagyobb fényerejű zseblámpát, amit éjszakai fotózáshoz hoztam. Elkezdtem énekelni, meg beszélni hozzá, hogy tudja, hogy ember vagyok. Aztán szerencsére egyszer csak elmaradozott

– emlékezett vissza Ákos.

A célba érés előtt nem sokkal Ákos a Turista Magazinnak arról beszélt, nem egy spirituális élmény miatt ment el a túrára.

Nem az volt az oka, hogy nincs rendben az életem, és meg akarok világosodni, vagy hogy ez a túra majd varázsütésre megoldja az összes problémámat. Mostanában azon gondolkodtam, hogy azt csinálom, amit szeretnék, ott vagyok, ahol szeretnék lenni, és ez egy óriási szabadság, amit nagyon sokan nem engedhetnek meg maguknak

– összegzett.

Viktor arról beszélt, a monotonitástűrés fontos menet közben, fizikálisan hozzászokik az ember, és ilyenkor belegondol, milyen sok van még hátra, és ép ésszel nem lehet felfogni, hogy még kétezer-ötszáz kilométer, és az hány napot, hónapot jelent.

Aztán persze ilyenkor rájössz, hogy kis lépésekben kell gondolkodni, egy napon kell túl lenni, és akkor a napok összeadódnak, és hopp, kiadnak egy hetet

– mondta.

Ákos egy nyuszikás viccet fűzött ehhez hozzá.

Van a nyuszikás vicc: meddig megy nyuszika befelé az erdőbe? A feléig, mert onnantól kifelé megy. Gyalogolsz két hónapig, és még mindig nem vagy a felénél. És utána van az, hogy úgy érzed, be tudod fejezni, látod valamennyire a végét.

A páros öt évi tervezés és készülődés végén teljesítette a PCT-t.

Kapcsolódó
Két magyar fiatal igaz és szívmelengető története Amerikában
Brigi Debrecenből, Matyi a Felvidékről indult világgá, hogy végül Denverben mondják ki egymásnak a boldogító igent.