A régi időkben a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a szokások nélkül, amelyek még élményekkel telibbé tették az ünnepvárás izgalmait. Az elmúlt évtizedekben kissé megfakultak ezen szokások jelentősége, és rohanó világunkban hajlamosak vagyunk a lelket melegítő pillanatokról megfeledkezni. Szerencsére azért sok olyan, a régmúltban gyökerező szokás él még elevenen, amely továbbra is meghittebbé és tündöklőbbé varázsolja a szeretet ünnepét.
Adventi koszorú
Az adventi koszorú ősét 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész: egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Napjainkra a 24 gyertya helyett 4 gyertya – az adventi vasárnapokat idéző -, maradt meg. A hit, a remény, az öröm és a szeretet, színük pedig a katolikus szokás szerint lila és rózsaszín. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Böjt
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. A böjtölés hagyománya a 20. század közepe táján tűnt el.
Borszentelés
A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak és azt vallták, hogy gyógyító hatással bír. A bortermelő vidékeken a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostyáért viszonzásul a tanítónak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát küldtek, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak.
Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek. Egy-egy darabot a család minden tagja a karácsonyi morzsához is tett belőle. Vannak családok ahol ez a szokás napjainkban is elevenen él.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
A pásztorok karácsonyi vesszőhordása az egész Ipoly vidékén elterjedt szokás volt. Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért cserébe a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak.
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsonyeste éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Kántálás
Célja a tisztelgés, jókívánság kifejezése és ajándékgyűjtés volt az egyház részére. Különböző korú csoportok jártak együtt kántálni, külön a gyermekek, külön a fiatalemberek és külön a házasemberek, más-más időpontban. A kisgyermekek többnyire a „Mennyből az angyal” című magyar egyházi népéneket énekelték.
Mendikálás
Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekopogtattak a házakhoz és engedélyt kértek a köszöntésre. Ezután az ablak alatt vagy a házban énekeltek. Cserébe ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább.
Betlehemezés
Talán ez az a hagyomány, ami a mai napig a legelevenebben él. A karácsonyi játékok legrégibbike: a 11. századtól kezdve van róla adat, akkoriban templomokban adták elő. Az első magyar szövegek a 17. századból erednek.
A Betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. Kereplőkkel, dudákkal, dobokkal zajongva köszöntőket is mondtak, kívánva egymásnak bőséget, boldogságot. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.
