Zsuzsa könyve rendkívül személyes jellegű. A könyvben szereplő fotókon és családi anekdotákon keresztül a szerző nem csupán a huszadik század által kijelölt rögös életutat, hanem apjának a történelmi viharok ellenére is békés, derűs és kitartó személyiségét is bemutatja. A könyv írása során Zsuzsa a családi emlékeket és a nagynénik történeteit ötvözte, hogy hiteles képet adjon a bükki füvesember mindennapjairól és életszemléletéről.
Kétségkívül a halála volt az apropó, de az munkált bennem, hogy az emberek feledékenyek, a dicsőség olyan hamar véget ér. Nem akarom, hogy őt elfelejtsék. Rá emlékezni kell
– véli Zsuzsa, akit az a cél is vezérelt, hogy bemutassa az embert ‘a Gyuri bácsi’ mögött.
A könyv megjelenése egybeesik Gyuri bácsi születésnapjával, ami tökéletes alkalom arra, hogy emlékezzünk rá, és a lelkünk is megmelegedjen az őt övező szeretetet körében. Zsuzsa reméli, hogy az olvasók átérzik majd azt az életörömöt, amit édesapja sugárzott, és amelyet ő maga is igyekszik tovább vinni, hiszen Gyuri bácsi szellemisége Zsuzsa pályafutását is meghatározta. Az ő példája inspirálta Zsuzsát arra, hogy bátran vállalja fel a cég vezetését és tovább vigye apja hagyományait és értékeit.
„Nem szoktam érteni, miért kérdezik az emberek, mi okból írtam könyvet édesapámról. Olyan természetes volt számomra, hogy meg kell őt örökíteni egy könyvben is, nem csak videófelvételeken és újságlapokon. Azért könyvben, mert nagyra tartotta a könyveket, és határtalanul büszke lenne rá, hogy őróla is született egy, ráadásul azt a lánya írta” – osztotta meg Lopes-Szabó Zsuzsa.
Szabó György, Gyuri bácsi, április 15-én lenne 96 éves. A valamikori cigányasszony 120 évet jósolt a tenyeréből, sajnos tévedett. 94 évet élt.
