A rendszerváltás előtti május elsejékre már csak az idősebb korosztály emlékezik, a fiataloknak maradnak a filmélmények, az internet, illetve szüleik, nagyszüleik mesés emlékeit.
Május elsejét 1890-ben ünnepelték először, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
A rendszerváltásig kiemelt ünnepnek számított, hiszen a szocializmus ideológiájában a dolgozó ember központi szerepet játszott. Ezen a napon az ország egész területén tömegek vonultak az utcára transzparensekkel, zászlókkal. Az ünnepségeken kötelező volt részt venni, a gyárak, vállalatok, hivatalok, intézmények csoportokban jelentek meg. Alapvető elvárás volt, hogy minél látványosabb ötletekkel vegyenek részt a felvonulásokon, megjelenítve a gazdasági fejlődést, az új ipari termékeket, az állampárt iránti elkötelezettségüket.
Zászlórengeteg, transzparensek sokasága, felvonulók hada, jelmondatok, mozgalmi dalokat éneklő úttörők vonultak el a dísztribünök előtt. A korabeli május elsejék elmaradhatatlan eleme volt, amikor az úttörőnyakkendős, masnis hajú kislányok fékezhetetlen lelkesedésükben, egymást tiporva rohanták meg a tribünt, a legszerencsésebbek pedig cuppanós puszit kaptak a vezető elvtársaktól.
Régi idők május elsejei ünnepének felidézéséhez a Fortepant hívtuk segítségül. Képgalériánkban az 1940-es évek elejétől a hatvanas évek végéig válogattunk időutazásunk során.
