Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében. (Herman Ottó)
1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Chernel István ornitológus már abban az évben megszervezte az első Madarak és fák napját Magyarországon.
Az ünnep hivatalos bevezetésére azonban csak néhány évvel később, 1906-ban került sor Herman Ottó kezdeményezésére. Rendeletben írták elő a Madarak és fák napjának megünneplését minden iskola számára. E napokon a gyermekek fákat ültettek és ápoltak, madárodúkat helyeztek ki és takarítottak, akadályversenyeken, vetélkedőkön, kirándulásokon vettek részt, újságcikkek, könyvek és plakátok emlékeztek és emlékeztettek a természet védelmére.
A XX. század első felében minden évben megtartották ezt az ünnepet, de a II. világháború után feledésbe merült. 1994-ben vált ismét országos mozgalommá. 1996-ban kormányrendeletet adtak ki, amely a korábban május elején, változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ben rögzítette.
A Madarak és fák napja célja, hogy elmélyítse a társadalom, különösképpen a fiatal generáció természetvédelemmel kapcsolatos ismereteit. Ezen a napon az ország tanintézményeiben különféle eseményeket, játékos programokat szerveznek a gyerekeknek, melyek többek között a természettel való harmonikus együttélésre nevelnek.
A gyermekek számára a felnőtt példamutatás az egyik leghatásosabb módszer, ez pedig a természet védelmében is kiváltképp igaz. Ha a kisgyermek egy olyan szemléletű családban nő fel, ahol a saját érdekeket szolgáló döntéseket a környezet igényeivel összhangban hozzák meg, már rendkívül sokat tettünk a természet védelmében.
Figyeljünk oda saját kertünkben is a minket napról-napra körbeölelő természetre. Védjük és tiszteljük a növény- és állatvilágot. Adjunk lehetőséget saját kis birodalmunkban arra, hogy a növények buján nőhessenek, ahol a rovarvilág tagjai és madarak élő és fészkelőhelyet tudnak maguknak találni. Ne legyen patika rend a kertben, legyen természetes és éljünk a természettel összhangban. Hagyjuk meg az öreg fákat a kertünkben, hiszen az élővilág fontos részei, élőhelyet, lakóhelyet adva az kertünkben otthonra lelt állatoknak. Ha lehetőségünk van rá ültessünk fákat a gyermekek bevonásával , figyeljük a kertünk élővilágát, meséljünk nekik róla, hogy ők is kellő ismereteket tudjanak szerezni.
Helyezzünk ki madárodúkat!
A madarak egy része odúban költ. Városi, települési környezetben viszonylag kevés az olyan idősebb faállomány, fasor, melyben természetes módon kialakult vagy harkály vájta odú található, így a kerteket is élőhelynek tekintő odúlakó fajok – mint például cinkék, szürke vagy örvös légykapó, csuszka – csak akkor találnak elegendő fészkelőhelyet, ha mesterséges költőládákkal is segítjük őket.
A madarak eltérő igényeihez és méreteihez igazodó odútípusokat egyszerűen el lehet készíteni akár otthon is közösen a családdal.
Az új költőládák telepítésének legjobb időszaka az ősz, de a megfelelő helyekért versengő madarak tavasszal is szívesen veszik birtokba az újabb hajlékokat. Az odúkat ősszel tisztítsuk ki, azaz távolítsuk el a benne lévő fészekanyagot.
Helyezz ki műfecskefészket!
A fecskék száma sajnos évről-évre folyamatosan csökken. Hiába állnak védelem alatt, az intenzív vegyszeres szúnyoggyérítés, a nagyipari mezőgazdaság, a kedvezőtlen vagy rendkívüli időjárási viszonyok, az őszi gyülekezőhelyek felszámolása, az istállók és a háztáji állattartás visszaszorulása nagymértékben befolyásolják a fecskefajok életét.
Ha segíteni szeretnénk ezeken a gyönyörű, villámgyors madaraknak, akkor azokon a településeken, városrészeken, ahol rendszerint előfordulnak, helyezzünk ki mesterséges fecskefészket és szükség esetén fecskepelenkát.
Segítsük sárral a fecskék munkáját
Településeken és városokban egyaránt egyre komolyabb gondot jelent a fecskék számára, hogy sárlelő helyre bukkanjanak. Az egyre gyakoribb aszályos időszakok pedig nehéz helyzet elé állítják a fecskéket, hiszen, ha nincsen sár, nem tudnák fészküket elkészíteni.
Segítsük a fészkelést azzal, hogy udvarunkon vagy házunk közelében sárgyűjtő helyet alakítunk ki és tartunk fent. Egy vízzel rendszeresen átitatott kisebb terület vagy virágalátéten kihelyezett és nedvesen tartott föld alkalmas arra, hogy március és július között segítsük vele a fészkek építését és karbantartását.
Alakítsunk ki itató- és fürdőhelyet
Egyre több az aszályos, csapadékmentes időszak, a nyarak pedig egyre forróbbak. A madaraknak nagy segítséget jelent, ha nem kell nagyobb területet bejárniuk az éltető vízért, amire a szervezetüknek éppolyan nagy szüksége van, mint nekünk embereknek. Az itatótálak kihelyezésével sokat tehetünk értük.
A madarak itatása és fürdetése létfontosságú, főként a nyári, száraz hónapokban, és elég hozzá pár, akár otthon is fellelhető eszköz, hogy megfelelő helyszínt szolgáltassunk ehhez: ilyen a virágalátét, amelyet vízzel kell megtölteni.
Az itató vizét cseréljük rendszeresen, magát az itatót pedig tartsuk mindig tisztán. Fontos, hogy az itatóként használt edény ne legyen túl mély, de legyen elég széles ahhoz, hogy fürdési lehetőséget is kínáljon a tollas repülőművészeknek, ez segíti őket az élősködők távoltartásában és a felfrissülésben. Nagy segítség lehet a vízben elhelyezett ág vagy kő, amelyre ráállva egyensúlyozni tudnak vagy koordinálni a magasságukat.
Az itató- és fürdető edényeket az év egész időszakában érdemes kint hagyni a madaraknak.
Porfürdő
Szintén nagy segítség lehet a madaraknak a porfürdő, amely abban segít, hogy a tollazatukba furakodó paraziták, kullancsok, tolltetvek, bolhák ellen védekezzenek, de akár a napfürdő is betölthet ilyen funkciót. Porfürdőt talajon készíteni a föld fellazításával, a fűcsomók kis területnyi kigyomlálásával és a nagyobb kövek, ágak eltávolításával.
Nem véletlen, hogy a madarak mellett a fák is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak ezen a jeles napon. A fák lassítják az éghajlatváltozást, és számos „szolgáltatással” védik egészségünket, jóllétünket. A madaraknak, rovaroknak, mókusoknak és sokféle vadonélőnek otthont adó fák minket is védenek.
A fák oxigént termelnek és sok légkört melegítő szén-dioxidot kötnek meg. Egy 50 éves lombos fa 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban, valamint 400 kilogramm egyéb szennyeződést szűr ki a levegőből és évente kb. 4000 liter vízpárát juttat a levegőbe – enyhítve a forró nyarakat. A természetnek ez a hűtő, párásító „ökológiai szolgáltatása” nem pótolható energiafaló légkondicionálókkal és a ma oly divatos párakapukkal, vízmedencékkel.
Varázslatos látvány, amikor az erdőben sétálva megállunk és felpillantunk a fák üde zöld lombsátrára, ahol a Nap sugarai átragyognak a faleveleken és árnyjátékokat játszanak a fák délcegen álló törzsein. Van abban valami végtelenül megnyugtató, ahogy a szélben hintázó levelek között táncol a napfény, amikor különféle mintákat rajzolnak az árnyak a talajra.
Valóban varázslatos hely az erdő, valóban kincset érnek a fák nem csak azért mert megnyugtatják a lelkünket, tova űzik a fizikai, idegi, lelki fáradságunkat, szellemileg felfrissítenek, hanem azért is, mert a fák nélkülözhetetlenek az életben. Lassítják a szelet, és hűtik a levegőt, elmesélik az évszázados múlt emlékeit, és megvédik a jövőt. Védjük és becsüljük meg őket!
Tanulhatunk. Megismerkedhetünk olyan dolgokkal, amikkel a természetet, bolygónkat védhetjük. Változtathatunk és változhatunk. Lehetünk tudatosak. Napról-napra gyönyörködhetünk a fákban, a leveleik suttogásában és élhetünk úgy, hogy ez a varázslat még sokáig megadathasson, hiszen minden kicsi lépés számít, mert előre visz minket az úton.
