Szantorini és Paros a Földközi-tenger leglátogatottabb szigetei közé tartoznak. Az elmúlt években az igényekre reagálva egyre több befektető érkezett és elindultak a turisztikai fejlesztések. Görögország számos kedvelt szigete a kialakult turistaáradat miatt fullasztó nyomás alatt áll, és a helyiek körében is egyre nő az aggodalom – írja a worldrunch.
Zorzos Nikosz, Szantorini polgármestere így nyilatkozott a jelenség kapcsán:
Szeretnék változtatni a dolgokon, de nem tudok. Több mint 10 éve hiába figyelmeztetek a görögországi túlturizmus veszélyeire.
A Szantoriniben született 64 éves Zoros már nem ismeri fel szigetét. Az egykor szegény és a világ többi részétől elzárt kis égei-tengeri sziget a világ egyik leghíresebb turisztikai célpontjává vált. Az elmúlt 60 év során meredek sziklái, vulkáni tájai és naplementéi a látogatók millióit vonzották. És persze általuk jött a “jólét”. A rengeteg befektető, akik folyamatosan fejlesztenek, építkeznek. Szállodák, bérlakások és nagy luxusingatlan- komplexumok eltorzították a sziget táját. Úgy tűnik, a helyzet kicsúszott az irányítás alól.
Zoros 2012 óta ismételgeti – mindenkinek, aki hallgatja –, hogy a sziget „telített”.
Nyáron a népsűrűség – több mint 1000 fő négyzetkilométerenként – megnehezíti a víz- és villamosenergia-ellátást. Felhalmozódik a szemét. A csúcsforgalmi dugók olyanok, mint Athénban. A megugró árak szinte lehetetlenné teszik a nélkülözhetetlen dolgozók (orvosok, tanárok, tűzoltók, rendőrök) szállását. A sziget a görögök túlnyomó többsége számára már elérhetetlenné vált.
Szantorini 22 000 állandó lakosa számára a turizmus előnyei már nem elegendőek ahhoz, hogy megnyugodjanak.
A sziget elveszített mindent, ami a hagyományos, és évről évre rosszabb lesz
– mondja egy helyi vállalkozó, aki 18 éve vezet egy hagyományos éttermet, ami már az utolsók egyike Therában, Santorini fővárosában.
És hasonló helyzet kezd kialakulni a Kikládok többi szigetén is. Sok helyen eltűnőben van az oly nagyon kedvelt görög autentikus báj. A turizmus és annak hatásai ijesztően érintik Paros, Naxos, Mykonos szigetét is. Egyre nagyobb a probléma, és nincs megállás, jelenleg is tízezer további építési engedély van függőben. Minden épül. Ha továbbra is kiadják az engedélyeket, két-három éven belül a szigetek tája, visszafordíthatatlanul megváltozik.
További érzékeny pont a vízhiány.
A témát a közelmúltban Naxos polgármestere, Dimitris Lianos úr is említette, és ezzel a kérdéssel meg kell küzdenie Santorini, Leros, Mykonos, Serifos, Kythnos és Sifnos lakóinak is.
A helyzet kritikus voltára, valamint a létrejöttéhez hozzájáruló okokra jellemző Santorini esete, ahol a sótalanító infrastruktúra kiépítése sem hozta a hozzáfűzött reményeket. Ennek oka, hogy a fogyasztás több mint kétszeresére nőtt az elmúlt évtizedben.
Az Országos Települési Vízellátó és Csatornázási Vállalatok Szövetségének (EDEA) vezérigazgatója , Olga Kotselidou szerint a legnagyobb vízhiány-probléma okai az égei-tengeri szigeteken nem csupán a rendkívül korlátozott vízkészletek, hanem az esőhiány is. Mindeközben a medencékben lelkiismeretfurdalás nélkül csobog a víz.
A sótalanításoknak – amellett, hogy energiaigényesek, vannak működési korlátai. Ezenkívül a szigetek teherbíró képessége korlátozott. Nem tudják kiszolgálni a turista-cunamit. És a helyben élők egyre inkább nem is akarják.
