A történet 2015-ben kezdődött, amikor a Budapesten élő zalai ifjú úgy döntött, hogy életében először egyedül utazik el egy európai túrára, és közben belekóstol a kocsmakultúrákba is.
Annyira megtetszett ez a csavargás, a hangulat, az izgalmas kocsmai kalandozások, hogy a túra azóta is tart
– mesélt a kezdetekről Csanádi Tibor Ulu, aki 2024 szilveszterén úgy lépett át a 2025-ös esztendőbe, hogy már 3900 kocsmát látogatott meg. A túrákról a kocsmaturista.hu weboldalon ír élménybeszámolót, komoly blogot vezet, ahol térképen is megnézhetjük, hogy merre járt a zalai fiatal.
Idehaza az előző pár évben jártam barátaimmal kocsmatúrákra és kirándulni, utazni is nagyon szeretek, ezért adta magát az ötlet, hogy komolyabban is összefűzzem ezt a két tevékenységet.
Az első egyedüli útja, ami a kocsmatúrázás kiinduló pontja lett az Nápoly volt.
De Opátiában éreztem meg azt először, hogy milyen sokat hozzá tud tenni egy-egy utazáshoz az, ha a helyi kocsmákban elmerülve ismerjük meg az adott nemzet, város embereit. Rengeteg spontán élmény, történet, izgalom, váratlan esemény színesíti így a kirándulásunkat
– emelte ki Ulu.
Ma már életének a kétharmada utazással, projektmunkákkal telik, aminek a fókuszában a kocsmatúrázás áll.
Digitális nomádként munkaeszköze egy laptop és a telefon
Egy országba többször is ellátogat, sokat járt a Balkánon, Németországban, Lengyelországban és Olaszországban is és természetesen Magyarország kocsmái jelentik nagyjából a meglátogatott helyek felét. És 2019 óta – ahogy ő fogalmazott – „földszinten” utazik.
Ez azt jelenti, hogy még a távolabbi helyekre sem megyek repülővel, a busz, vonat a leggyakoribb utazási forma. Így jutottam el Koppenhágába, Isztambulba, Lisszabonba, Londonba és Görögországba is. A 100 fős horvát falutól a több milliós metropoliszig minden település érdekel, ahol izgalmas kocsmákat fedezhetek fel, ugyan ezért megyek el a belvároson kívül külvárosi kiskocsmákba is, hiszen az a légkör, amit nem éppen a turisták számára alkottak meg, még autentikusabb, a helyi kulturális, társadalmi viszonyokat sokkal jobban visszaadja.
Természetesen adja magát a kérdés, hogy milyen munkával tudja Ulu fenntartani ezt a hobbit, ami már sokkal több is, mint hobbi, inkább életforma.
A Kocsmaturista polgári hivatását tekintve szabadúszó, divatos szóval élve digitális nomád. Útközben dolgozik, az eszközei pedig az internet, telefon és a laptop. Kreatív szövegíró és egy online újságnak is dolgozik, a közösségi média bejegyzésektől, a reklám-, plakátszövegig több területen ír, dolgozik a saját weboldalán is, ahol vissza-visszatérő partnerekkel is vannak közös munkái. Vezet kocsmatúrákat és előadásokat is tart.
100 ezer forintból 3 hét kocsmatúra Ljubljanától Lisszabonig
Elmondása szerint egyhuzamban legfeljebb három hetet tud úton lenni, utána mindig van valahol jelenése is, egy-egy munka kapcsán.
Jelentősen kevesebb a jövedelmem, mint egy multicég dolgozójának, de jól be tudom osztani, és minden pénzemet a kocsmatúrázásra, utazásra költöm. Minimalista életet élek, ritkán megyek étterembe, kifőzdékben, piacokon eszek vagy boltokban vásárolok élelmiszert és olcsó szállásokon, hostelekben vagy ismerősöknél alszom. Még Nyugat-Európában is kihozom a napi étkezésemet 10 euróból és nagyjából 10-15 eurót költök átlagban egy szállásra, ha fizetnem kell érte.
Ulu elmondta, hogy így összegezve havonta jóval kevesebbet költ szállásra, mint egy átlagos budapesti albérlet díja rezsivel. Az utazásait is úgy szervezi meg, hogy minél gazdaságosabban tudjon több országba is ellátogatni egy túra alkalmával. Az életmódjában központi szerepet tölt be a környezettudatosság, így például leginkább használt ruhákat vásáról és étrendjének nagy része, 95 százaléka vegetáriánus, 80-85 pedig vegán.
Tavalyelőtt decemberben például 105 ezer forint úti költségből zalaegerszegi bázisról indulva jártam be a Zalaegerszeg – Ljubljana – Nizza – Barcelona – Madrid – Lisszabon – Madrid – Párizs – München – Zalaegerszeg körtúrámat.
Magyarországon átalakulóban a kocsmakultúra
Mivel az országban nem sok Ulunál tapasztaltabb ember lehet a kocsmakultúrát, kocsmázási szokásokat illetően, feltettük a kérdést, hogy mennyiben alakult át ez a közösségi élmény az utóbbi időkben. Mi az oka, hogy egyre több cikk születik kultikus kocsmák bezárásáról és a kistelepüléseken pedig sorra szűnnek meg a kocsmák.
Azt kijelenthetjük, hogy átalakulóban van a kocsmakultúránk, de ezek a folyamatok a fejekben lassabban játszódnak le. Új dolgok születnek, és az lenne a jó, ha ezek megőriznék a régi dolgok értékeit és elhagynák a hibákat.
Magyarországon legalább 1279 óta használják a kocsma fogalmát. Mindenhol a világban az alkoholkimérőktől elindult egy fejlődés egy közösségi tér felé, de nálunk ez egy ponton megfordult. Nevezhetjük zuhanórepülésnek. Ez a szocializmusnak és az azt követő évtizednek az időszaka. Mind az italok, mind pedig a kocsmák színvonala és főleg funkciója sokat változott, és leginkább negatív irányban. Ha megnézzük a Krúdy korabeli kocsmakultúrát, a 20. századi kávéházi kultúrát vagy később a presszókultúrát és összehasonlítjuk a 1960-as, 70-es, 80-as évek ivóival, a munkásokat reggel 5-kor felesekkel csábító kocsmákkal… hát, elég nagy a kontraszt.
És az a baj Ulu szerint, hogy szinte minden ember, aki saját életében fel tudja idézni a régi idők kocsmáinak az emlékét, ebbe a leromlott kocsmakultúrába tud csak visszautazni, és azt gondolhatja, hogy ez volt a klasszikus kocsmai légkör, pedig nem.
A hibrid helyeknek van nagyobb jövője vidéken
Példaként említhetném a nők szerepét, akik már kikoptak ezekből a rosszhírű kocsmákból, és a mai 50-es 60-as nők fejében ez a tapasztalat él. Budapesten és több nagyvárosban azért más a helyzet, mint a vidék kisebb településein, de az utóbbi 1-2 évben már itt is megfigyelhető pozitív változás a kocsmakultúrában. Sok hely bezár ugyan, de bizonyos újhullámos kocsmák működőképesek, és egyre több ilyen nyílik már akár a falvakban is. Nemrég Zalában jártunk egy olyan helyen, ami kocsma, kávézó, kisbolt és kézműves termékeket árusító üzletnek volt valami üdítő egysége, modern szín és formavilággal.
Ulu elmondta azt is, hogy a hibrid üzleteknek sokkal inkább van létjogosultsága, ha mást nem is, de a kocsmát és a kávékultúrát érdemes ötvözni újra, erősebben.
Egy minőségi géppel készített, jó pörkölésű, első osztályú feketére, nagy az igény és odaszoktathatja az embereket a helyhez.
De jó példa az egyik felsőrajki kocsma esete szintén Zalában, ahol a bezárásra ítélt postát mentette meg a kocsmáros, aki együtt üzemelteti a két helyet, ötvözött több szolgáltatást. Szerintem nem igaz az a sztereotípia sem, hogy a fiatalokat már nem érdekli a közösségi lét, így a kocsmázás sem, mert egyfolytában telefonoznak. Egyszerűen csak sok kocsmárosnál vannak rossz előítéletek, miszerint, ha kihalnak a törzsvendégek, akkor bezár a kocsma, pedig lehetne becsalni új vendégeket is, csak meg kell hozzájuk találnia az ösvényeket.
Ulu szerint a külföldi tapasztalatokhoz képest jelentős kontraszt, hogy míg Európa legtöbb kocsmája inkább a középréteget célozza meg és a beugró szint, az alsóbb rétegek ivói kiszorulnak a külvárosokba, addig nálunk az alsóbb rétegek kocsmáinak még mindig nagy az aránya, és van, hogy egészen a belső városrészekben is előfordulnak.
Törökországban hét kocsma egy sarkon
A környező országok tekintetében az északi szomszédainknál, a szlovák és cseh területeken nagyon erős volt a sörkultúra, így a szocializmus nem tudta úgy tönkre vágni a színvonalat, mint nálunk. Délen, a balkáni régióban pedig nagyon erős maradt a vendéglátás hagyománya, így ott sem torpant meg a kocsmakultúra hagyománya
– emelte ki a Kocsmaturista, akinek nagyon jó tapasztalatai vannak Lengyelországból is, ahol a legtöbb kocsmát a jó hangulat, otthonos légkör jellemez. Ulu szerint Isztambul is nagyon izgalmas, ott megvan még a régi, füstős teázók világa, ahol nem szolgálnak fel alkoholt és vannak a modern, európaibb stílusú kocsmák is.
Itt találkoztam egy sarkon belül a legtöbb kocsmával. Összesen hét működött egy kereszteződés egyik szegletében. De a balkáni terület is nagy kedvencem. Nyugaton pedig Madrid az egyik legkedvesebb helyem, az 1800-as évektől működő helyekkel is tele van és több kocsmában megvan ez a temperamentumos, latinos, családias hangulat is. Náluk a nők egyedül és csoportosan is beülnek kocsmázni, nem csak a férfiakat kísérik. A gyerekek is mennek a szülőkkel sokszor, gyermek-, felnőtt- és középkorban is.
A Kocsmaturista a kisüzemi söröket kedveli és elmondása szerint mindenhol érdemes keresni a helyi termékeket, ő is ezt teszi. Ami pedig a fröccsöt illeti, ezt a hagyományos magyar italunkat leginkább az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén isszák más nemzetek is. Horvátoknál, szlovéneknél például a németből átalakított gemišt szóval illetik a fröccsünket, ami vegyest jelent. De a szó Ausztriában a rigót, a vágott sört jelenti, azaz a barna és világos keverését.
A legtávolabbi fröccs elnevezéssel Hollandiában, Eindhovenben találkoztam. Itt Hófehérkének hívták a fröccsöt. Olaszországban, ha szódával kérjük a bort, akkor előfordul, hogy üdítővel, Schweppes-szel adják. Ha spritzert kérünk, akkor többen alapból főleg Aperolra és társaira gondolnak. Itt egyes régiókban spritz bianco a neve a szódás bornak, de más területeken ez is jelenthet egyebet, így az elmagyarázás a biztos: vino bianco con l’acqua frizzante.
– így a Kocsmaturista, aki a terveivel kapcsolatban elmesélte, hogy a következő túrái Csehországba, Boszniai Szerb Köztársaság, Anglia, Wales és Lengyelország felé vezetnek majd. Magyarországon pedig Dunántúl és Borsod van gyakori porondon, de készül Kiskunfélegyházára is.
Szegeden életbe lép az éjszakai kocsmazár és veszélybe került a város egyik ikonikus kocsmája is. Itt pedig a fröccsről írtunk egy áttekintő cikket szakértő segítségével.
