A székelyföldi állattartáshoz kötődő egyik legrégebbi hagyomány volt, hogy Szent György napján indultak a legelőkre a szarvasmarha-csordák, juhnyájak. Ez a szokás viszont mára elveszett, a hagyományos állattartó életforma már a múlté, írja a Székelyhon.
Baróti Lajos, a Hargita Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének elnöke a lap megkeresésére elmondta, még pár évtizede minden székelyföldi településen megszokott volt, hogy a csordákat, nyájakat Szent György napján kezdték kihajtani a legelőkre. Az alábbi galériánkban megörökített hagyomány viszont ma már csak nosztalgikus emlék.
Felidézte, 1999-ben, amikor az egyesületet megalapították, még mindig léteztek azok a gazdasági struktúrák, amelyek az állattartásban a legeltetésen alapultak. Még huszonéve is az állattartás többnyire ősi, régi szokásokat követett: nyáron a legelőkön tartották a szarvasmarhákat, juhnyájakat. Ezeknek a csordáknak, nyájaknak összeszervezése, a legeltetés megszervezése egy külön szép feladatot jelentett akkoriban. A globalizációs folyamatban azonban megváltozott az erdélyi gazdálkodó is.
A kistermelők létezése egyre nehezebbé vált, és akkor úgy gondoltuk, ha nagyobb gazdaságok lesznek, jobb lesz. Amikor az uniós csatlakozás előtti felkészülési folyamatok zajlottak, minket is arra oktattak, és mi is ezt kellett átadjuk a gazdáknak, hogy az átalakulás, az egyről a kettőre lépés szép, lassú folyamat lesz. De amikor belépett az ország az Unióba, egyből a mélyvízbe kerültünk. Egyből fejest kellett ugrani a projektekbe. Az a gazdaság maradt csak életképes, ahol legalább száz darab tehene van a gazdának. Most is megvan egy bizonyos állatlétszám, de már nem a legelőkön
– mondta Baróti Lajos.
Rámutatott, hogy az állatok is kicserélődtek, a mostani intenzívebb fajták nem bírják az erdei talajszerkezetet, a mozgásigényes legeltetést. A hagyományos állattartás szinte teljesen eltűnt a gazdasági életből. Mivel nincs rendszeres legeltetés, a legelők is leromlottak, használhatatlanná váltak. Nagyon kevés helyen lehet azt látni, hogy takarítják, tisztítják a legelőket. Az egyesületi elnök megjegyezte, hogy vannak ugyan, akik még legeltetnek, akik úgy alakították ki a gazdaságukat, hogy az istálló, farm körül van a legelő, így megmaradt az állat természetközelibb életformája, de csak néhány ilyen gazdaság van.
Mint arról korábban írtunk, mesefalu lett Erdély legnyugatibb székely végvára, egy székelyföldi templom alatt pedig nem is olyan régen aranykincseket találtak.
