Keresztúri Ildikó gyönyörű természetfotóival rendszeresen ámulatba ejti a munkásságát követőket a Facebook oldalán. Ahogy fogalmaz, a bőség kertjében mindig akad megismételhetetlen történet, szemet-lelket gyönyörködtető pillanat, melyből a napokban érkezett el fotós kalandjainak egyik legnagyobbja.
Ildikó immár hét éve minden esztendő májusában kereste, kutatta, iszonyatosan sokat ment rókavár után, és ahogy ilyenkor lenni szokott, sehol sem találta. 2024-ben felfedezett egyet, de akkor már a cukiságok süldők voltak és a betakarított földön tanulták a vadászatot.
Természetesen alig várta, hogy elérkezzen az idei tavasz, a napokban el is ment a rókavárhoz.
A hetedik évben megjöttek, mindjárt öten egy levágott őzbakfej társaságában. Végtelenül boldog voltam, talán érezték vagy az anyukájuk által tálalt vacsorát tartották szemmel, mindenesetre fél órát ismerkedtünk. Közben elkészültek a képek, majd fájó szívvel elbúcsúztam tőlük. De még egyszer visszafordultam és a lelkükre kötöttem, legyenek jó testvérek, a vacsorát mindig igazságosan osszák el és messze kerüljék az embert
– írta a fotókhoz posztjában abban a reményben, hogy eltelik most néhány hét és újra találkoznak majd a pocokföldön.
Ildikó és a rókacsalád találkozásáról a képre kattintva galériánkban nézhetők meg a csodás felvételek.
Egy korábban Keresztúri Ildikóval készített cikkünkből megtudhattuk, hogy ő az a hölgy, akinek boldogság és terápia a fotózás. Ezt az életérzést támasztották alá a Garda-tónál készült gyönyörű felvételei, valamint az őszi Tátrát bemutató fotósorozata is.
