A baglyok különös helyet foglalnak el az ember képzeletében. Bölcsnek, mindentudónak hisszük őket: éjszakai madarak, akik akkor élednek fel, amikor mi elcsendesedünk; figyelnek, miközben mi alszunk.
Magyarországon több bagolyfaj is él, és az állatkertekben is találkozhatunk velük szép számmal – mindegyik képes arra, hogy megállítson bennünket egy pillanatra, és magára vonja a tekintetünket.
De él hazánkban egy bagoly, amely mindnél különlegesebb. Hululu Afrikából érkezett sok-sok évvel ezelőtt. A matuzsálemi korú madár vadászszafarik árnyékában nőtt fel, de ma a Balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert lakója. Farkas V. Csaba 35 éve gondozója a legendás tejuhunak, mely 57 évével valószínűleg fajának legidősebb képviselője.
Mit kell tudni az afrikai tejuhukról?
Az afrikai tejuhu Afrika és a forró égöv legnagyobb termetű uhuja. A tojók 30%-kal nagyobbak a hímeknél. A trópusi földrész Szahara alatti területein elterjedt. Magányosan vagy párokban él. A költőpárok territóriuma több mint 7000 hektár. Hozzájuk kötődő érdekesség, hogy ez az egyetlen bagoly faj, amelyiknek rózsaszín a szemhéja. Általában 30 évig élnek, ezért is különleges, hogy Hululu már az 57. évét tapossa. Magyarországon egyedül csak a Balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert mutatja be ezt a fajt
– mondta el kérdésemre Farkas V. Csaba, aki azt is elmesélte, milyen különleges módon került hozzájuk Hululu.
Hululut, még fióka korában, egy afrikai kisfiútól kapta Dr. Nagy Endre (Bandi bácsi), az Afrika Múzeum alapítója, és mivel a bagoly fióka korától emberek között nevelkedett, már nem lehetett visszaengedni a természetbe, így Bandi bácsi felnevelte. Akkoriban Hululu Bandi bácsi tanzániai házában lakott Arusha mellett, de számtalan vadászszafarira elkísérte gondozóját, így alkalma volt az afrikai vadonban is egy kis időt eltölteni.
Milyen körülmények között került Magyarországra?
Magyarországra Bandi bácsi hozta magával az 1980-as évek második felében, amikor eldöntötte, hogy végleg hazaköltözik Tanzániából. Az uhu először a múzeum épületében lakott, az Afrika Múzeum megnyitását követően itt találkozhattak vele először a látogatók. Volt is meglepődés, amikor a kitömött madárnak nézett bagoly egyszercsak pislogott, vagy elfordította a fejét.
Gondolta volna bárki akkor, hogy Hululu ilyen sokáig az Afrika Múzeum lakója lesz?
Bizonyosan senki nem gondolta még az elején, hogy ilyen matuzsálemi kort fog megérni. Életéből 20 évet Afrikában és 37-et Magyarországon töltött, és ezzel a matuzsálemi korral valószínűleg világrekorder.
Hululu valódi kuriózumnak számít. Farkas V. Csaba 35 éve, Bandi bácsi halála óta gondoskodik a különleges madárról, aki még nála is idősebb. Nem nagy szavakkal beszél erről, inkább csendes természetességgel — mintha ez lenne a világ legmagátólértetődőbb dolga. Pedig nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy vadon élő faj képviselőjével ilyen hosszú, napi szintű barátságban élnek.
Milyen érzés ennyi ideje gondozni Hululut? Megváltoztatja ez az embert?
Nagyon különleges érzés. Nem gondolom, hogy ez megváltoztatja az embert, de érdekesebbé teszi az életét. Ha belegondolok, hogy milyen keveseknek adatik az meg, hogy egy ilyen rendkívüli állatról ilyen sokáig gondoskodhatnak, ez mindenképp különleges érzéssel tölt el
– válaszolta Csaba, majd mesélt mindennapjaikról is:
Hululu napi rutinját főleg az évszakok határozzák meg. Már egy ideje nem a múzeumban, hanem külön röpdében éli mindennapjait. Az, hogy mennyire van hideg, nagyban meghatározza, mennyi időt tölthet kint a külső részben, és mennyit a fűtött szobájában. Ugyancsak a rutin részei a koplaló napok. Az első 20 évben két ilyen nap volt a héten, mert ez jobban elősegíti a köpetképzést. Idős korára már csak egy ilyen napot tartunk hetente, ez a speciális nap pedig mindig csütörtökre esik.
Hululu egyébként éldegél a maga kis világában és sokszor látogatóink csak azt látják, hogy napközben pihen. Az igazán fontos dolgokon azonban mindig rajta tartja a szemét. Figyel, és nagyon érdeklődő tud lenni. Különösen a neki szánt vacsorára, amit már több 10 méterről kiszúr, és izgatott lesz tőle.
A gesztusait és szokásait ennyi együtt töltött év után már kiismeri az ember. Tudom, mikor éhes, és mikor akar egy kicsit társalogni velem. Sokszor előfordul, hogy bújik, és hagyja magát megsimogatni.
Hululu története elválaszthatatlan attól a múzeumtól, amely több mint három évtizede az otthona.
A Balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert nem csupán kiállítótér, hanem egy különleges életút lenyomata. Az intézményt Dr. Nagy Endre Afrika-kutató, orvos, vadász alapította 1984-ben saját családi kúriájában, amely ma is otthont ad a kiállításnak.
Az épület falai között az Afrika-kutató közel négy évtizedes afrikai gyűjtőmunkájának anyaga látható: vadászati trófeák, afrikai népek használati és mindennapi tárgyai, vadász- és harci eszközök, valamint korabeli bútorok idézik meg a kontinens sokszínű kultúráját. Az egykori vadászkastély ma magyar és német nyelvű idegenvezetéssel látogatható, így a tárgyak mögötti személyes történetek is életre kelnek.
A múzeumot körülölelő kert egy kisebb állatkertként működik, ahol zebrák, tevék, bivalyok, vaddisznók és hazai állatok is láthatók.
A Balatonedericsen megbúvó intézmény mára generációk számára vált felfedezőhellyé, ahol Afrika nem egzotikus távolság, hanem megélhető közelség. Ebben a világban Hululu nemcsak látványosság, hanem kapocs múlt és jelen, Afrika és Magyarország között — nem csoda, hogy ez a szenzációs madár a múzeum egyik legfontosabb, élő szimbóluma.
Hogyan illeszkedik Hululu története és jelenléte a múzeum szellemiségéhez, küldetéséhez?
Uhunk egyfajta kapcsot jelent Tanzánia és Magyarország között. Ez a két helyszín volt a legmeghatározóbb Dr. Nagy Endre életében. Hululu az állandóságot képviseli nálunk, hiszen a nyitás óta jelen van a múzeum és az állatkert életében. Már 37. balatoni szezonban nyűgözte le a hozzánk ellátogatókat. Azok akik, még a nyitáskor ismerték meg Hululut, most már a gyermekeikkel, sőt gyakran unokáikkal látogatnak hozzánk vissza. Ámulnak azon, hogy az uhu még mindig él, és így alkalmuk nyílik őt megmutatni a fiatalabb generáció tagjainak is.
A Hululuval létrejött különleges barátságom remélem még több emberben kelti fel az érdeklődést a minket körülvevő természet megismerése és az állatok szeretete iránt. Matuzsálemi korú baglyunk igazi nagykövet, akinek különleges élete és története sokakat megérintett, és megérint most is
– mondta el Csaba, aki egyik legemlékezetesebb történetüket is elmesélte.
A legemlékezetesebb emlékek abból az időből származnak, amikor még nem kellett az előírások szerint röpdében tartanunk. Olyankor gyakran a kerítésen ülve fogadta baglyunk nyáron a látogatókat. Ragadozó madarak esetében másfél méteres bőrszíjjal szokás a kézhez vagy ülőfához kötni őket, hogy nehogy világgá menjenek. Hululu egyszer ezt a bőrszíjat valahogy elcsípte, és felrepült körülbelül 10-12 méter magasra a parkban álló tölgyfa tetejére. Lejönni már félt, ezért létra segítségével kellett hozzá felmenni, és lehozni őt.
Mit mondana Hululu, ha tudná, hogy interjú készült róla?
Ezt elmondtuk neki, peckesen kihúzta magát, de nem szólt semmit
– válaszolta Csaba.
Korábban írtunk a lápvidéki farmról, ahol a libáknak is arany életük van, és a 700 kilós házi kedvencekről is.
