A múltat sokféleképpen meg lehet őrizni. Lehet könyvekben, archívumokban, fényképeken vagy emlékekben. Árpádhalmon azonban a múlt tárgyakban él tovább: rokkákban, régi konyhai eszközökben, szerszámokban, ruhákban – és néhány gondosan felújított motorban.
A múlt megőrzése nem csupán nosztalgia. Mindannyian igyekszünk valahogyan kapaszkodni belé, hiszen abból tanulunk, arra építkezünk, abból értjük meg, honnan jöttünk. Ezért őrizzük meg a régi családi fotókat, gyerekkorból megmaradt babákat, emlékkönyveket, egy-egy kopott rajzot, rég kinőtt ruhát.
A régi tárgyak sokszor többet mesélnek, mint a történelemkönyvek: kezek nyomát őrzik, történeteket, egy elmúlt világ mindennapjait.
Érzi, tudja ezt Lantos Alex és édesapja, Zoltán, akik Árpádhalmon ezt a múltat őrzik és mutatják meg másoknak.
Alex már gyermekkora óta gyűjti a régi falusi élet tárgyait, amik kezdetben dobozokban gyűltek, várva, hogy egyszer majd megcsodálja őket valaki. Aztán létrejött a Falusi Gyűjteményes Ház, és létrehozásával nemcsak egy hobbi nőtt túl önmagán, hanem a régi emlékek is új otthont kaptak.
A Falusi Gyűjteményes Ház története egy üresen álló, önkormányzati tulajdonban lévő házzal kezdődött. Az épület a település egyik legrégebbi lakóháza, jó helyen áll ahhoz, hogy helyi látványossággá váljon. Mi lenne, ha a ház nem maradna üresen, hanem egy olyan kiállításnak adna otthont, amely a falusi élet tárgyi emlékeit őrzi meg?, jutott Alex eszébe az ötlet, akinek a gyűjtőszenvedélye egészen gyermekkoráig nyúlik vissza.
,,Maga a gyűjtőszenvedélyem Nagyitól származik, akivel gyerekként nagyon sok időt töltöttem. Ő maga is sok régi holmit gyűjtött és őrzött meg a családi kincsek közül, és mindig érdekes történeteket mesélt hozzájuk. Árpádhalom egy kis település, mindenki ismer mindenkit, így ha olyan dolog került elő a padlásról-kamrából -innen onnan, azt szívesen odaadták a nagymamámnak, Cseh Irénkének, akivel sokszor én is ott voltam ilyenkor. Sajnos ő már nem élte meg a Falusi Gyűjteményes Ház Árpádhalom létrejöttét, de sokszor kerül szóba a látogatások során – meséli Alex.”
A gyűjtés sokáig egyszerű hobbi volt. A tárgyak dobozokban, ládákban vártak arra, hogy egyszer újra méltó helyük legyen. A fordulópont akkor jött el, amikor felvetették az önkormányzatnak: mi lenne, ha az üres házat kiállítótérré alakítanák.
A következő másfél év kemény munkával telt: az udvart rendezni kellett, a házban faljavítások, festés, takarítás és számos apró feladat várt rájuk. 2022. július 21-én, mikor minden elkészült, háromnapos rendezvénnyel megnyitották a Falusi Gyűjteményes Házat, amit a helyiek örömmel fogadtak, és amit a településen kívülről érkezők is érdeklődéssel látoghatnak.
A gyűjteményben számos különleges darab található, de vannak olyanok, amelyek megszerzése külön történetet rejt. Ilyen például a szekér.
,,Régóta tetszenek a régi szekerek – mondja Alex. – Évekig figyeltem a hirdetéseket, de vagy túl drágák voltak, vagy az állapotuk nem felelt meg. Aztán egyszer felkeresett egy szegedi fiatalember, aki nagyon jó ajánlatot tett, és sikerült megállapodnunk.”
A gyűjtők számára különleges pillanat, amikor egy-egy tárgy „hazatalál”. Amikor egy darab, ami évekig porosodott valahol, hirtelen ismét fontos lesz, mert valaki meglátja benne az értéket. Így gondolja Alex is.
,,Nagyszerű érzés, amikor nemcsak én érzem azt, hogy egy tárgy a helyére került, hanem mások is azt mondják egy darabra nézve: „ennek bizony itt a helye”.”
A Gyűjteményes Ház azonban nemcsak a falusi élet emlékeit őrzi. Az egyik helyiségben egy másik szenvedély tárgyai is helyet kaptak: a veterán motorok.
A járművek szeretete Alex édesapja, Lantos Zoltán életében is korán kezdődött. Gyerekként sok időt töltött édesapja mellett, aki mezőgazdasági gépszerelőként dolgozott, Zoltán pedig pici gyerekkorától ott volt mellette, amikor motort, autót vagy bármit javított.
A régi motorok közül különösen közel áll a szívéhez a magyar gyártású Csepel.
,,Apám mesélt róla, mert neki is volt egy. Aztán tizenöt évesen láttam egy feljavított példányt az utcán. Szembejött velem, és akkor eldöntöttem: egyszer nekem is lesz ilyen motorom. Harminc évvel később ez meg is történt – mondja Zoltán.”
A legnagyobb kihívást az első felújítás jelentette.
,,2019-ben kezdtem. Akkor még meg kellett ismerni a típusokat, dokumentációkat kellett keresni, alkatrészforrásokat felkutatni. A veteránozásban elismerést is ki kell érdemelni, de hat év alatt ez szerencsére sikerült.”
A restaurálás hosszú és sokszor költséges folyamat, de a végeredmény minden munkát megér.
,,Nagyon jó érzés feltámasztani egy romos, rozsdás vasat – mondja Zoltán. – Rengeteg munka, de amikor elkészül, az mindenért kárpótol.”
A jövőben szeretnék tovább bővíteni a gyűjteményt, és folytatni azt az értékmentő munkát, amelyből az egész kezdeményezés megszületett – azt a csendes, kitartó gyűjtést, amelynek köszönhetően a múlt tárgyai nem vesznek el, hanem újra láthatóvá válnak mások számára is.
A Falusi Gyűjteményes Ház megtalálható a Facebookon, érdemes őket és munkájukat követni.
Régi korokat idéztünk fel a Vidámparkkal, és a takarékbélyegekkel is, ezek mind a múlthoz kötődtek.
