40 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án az akkor 19 éves Irina Sztecenko és vőlegénye, a 25 éves Szerhij Lobanov a nemrég felépült szovjet Pripjaty városában kelt egybe, de fogalmuk sem volt róla, hogy az esküvőjük helyszínétől alig négy kilométerre a világtörténelem legsúlyosabb katasztrófája zajlik, számolt be az egészen döbbenetes történetről részletes riportjában a BBC a tragédia évfordulóját megelőzően.
Az esküvőre virradó éjjel arra ébredtek, hogy megremegett alattuk az ágy, mintha földrengés történt volna, majd repülők tucatjai repültek el a lakásuk felett. Akkor még nem is tudhatták, hogy a csernobili atomkatasztrófának túlélői lesztek, és hogy négy évtizeddel később Berlinben kell másodszorra új életet kezdeniük, de ezúttal már egy háború elől menekülve.
It was just after midnight. Iryna Stetsenko had finished doing her nails for her wedding, opened the balcony door and was battling her nerves to get to sleep. In a nearby apartment packed with guests, her fiancé Serhiy Lobanov was asleep on a mattress in the kitchen. Then a…
— Dr Paul Dorfman (@dorfman_p) April 19, 2026
1986. április 26-án Szerhij reggel 6 óra körül kelt, tele volt izgatottsággal az esküvő napján. Virágokat ment volna vásárolni a nagy eseményre, de az utcán gázmaszkos katonákat látott, akik a burkolatot mosták. Ismerősei, akik a nukleáris létesítményben dolgoztak, azt mondták neki, hogy azonnal berendelték őket, mert valami történt, de ők sem voltak tisztában vele, hogy pontosan mi.
Kinézett az ablakból, látta hogy négyes reaktorból füst száll a magasba.
Kissé szorongtam
– emlékezett vissza a férfi, aki végül elment a virágoshoz, de szokatlan módon azon a szombaton reggel szinte senki nem volt a boltban.
Irina eközben az anyjával volt otthon a család lakásában, a telefon pedig folyamatosan csörgött. Anyját felzaklatták az események, szomszédaik szerint valami szörnyű dolog történt. De részleteket senki sem tudott, hírzárlatot rendeltek el a szovjetek.
Végül felhívták a hatóságokat, ahonnan azt az információt kapták,
ne essenek pánikba, minden tervezett esemény megtartható a városban.
Ezért a vőlegény és a menyasszony elment aznap a kultúrpalotába, ahol a város lakói az ünnepélyes eseményeket rendezték. Hogy mi maradt az épületből, azt alábbi galériánkban tudod megtekinteni.
Összeházasodtak, majd a meghívott vendégekkel egy közeli kávézóban tartották az esküvői vacsorát, de Szerhij szerint ennek inkább szomorú volt a hangulata, nem ünnepélyes.
„Mindenki értette, hogy valami történt, de továbbra sem voltak ismertek a részletek” – mondta a férfi.
Az újdonsült férj és feleség keringőzött a vacsorán, de mivel egyre biztosabb volt, hogy egy tragédia kellős közepén vannak, kiestek teljesen a ritmusból, és a zene közepén már csak ölelték egymást. Később hazamentek, vasárnap hajnalban viszont egy barátjuk kopogtatott náluk, hogy azonnal menjenek, mert 5 órakor indul az evakuációs vonat. Ezt elérték, innen látták az összeomlott reaktor fényeit.
Olyan volt, mintha egy vulkán szemébe néztünk volna
– írta le a helyzetet Szerhij.
Hivatalosan viszont ezután is csak annyit jelentettek be, hogy az evakuáció átmeneti.
„Három napig terveztünk távol lenni, de soha nem tértünk vissza” – mondta a férfi.
Később, amikor az evakuált embereket egészségügyi vizsgálat alá vetették, Irina már három hónapos terhes volt. Azt mondta neki a kezelőorvosa, hogy a sugárzás a magzatokban is súlyos kárt okozhatott, ezért abortuszt javasoltak neki. Innentől attól is félt, hogy gyermeke legyen, és attól is, hogy megszakítsa a terhességét.
Csernobil utolsó összeadott házaspárja szerint a katasztrófa hatással volt az egészségükre, bár ezt sosem sikerült orvosilag bizonyítani. Irinának mindkét térdét műteni kellett, szerinte azért, mert a sugárzás meggyengítette a csontjait. Szerhijnek pedig szívinfarktusa volt 2016-ban.
A pár sokáig élt Ukrajnában, de 2022-ben Németországba menekültek, miután Kijevben rakétatalálat érte a lányuk otthonát. Bár házasságuk bizonytalanságban indult, ma is egymásnak jelentik a biztonságot.
Mint Irina fogalmazott:
Azt hiszem, hogy át kellett esnünk nehézségeken az életünkben ahhoz, hogy megértsük, nem lehetünk egymás nélkül. 40 év után elmondhatom, hogy olyanok vagyunk, mint a tű és a cérna, mindent együtt csinálunk.
Arról itt írtunk korábban, hogy mit tett a csernobili sugárzás az énekesmadarakkal, az ott élő szupererős kóbor kutyákról pedig ebben a cikkben írtunk.
