Legyen az bármekkora is, valahogy kerek egésszé varázsolja a földdarabunkat. Nem is kell speciális előkészület hozzá, csak egy kiszuperált kád! Az Édenkert segítségével könnyen elkészíthetjük álmaink netovábbját.
Aranyhalra is szükség lesz
Ha adott a használaton kívüli kád, kezdhetjük a megvalósítást. Szükségünk lesz valamilyen műanyag bélelőanyagra: erre a célra kiváló a gazdaboltokban kapható „kerti-tó-bélelő”, vagy a többszörösen összehajtott, fekete műanyag fólia is. Szükség lesz továbbá néhány vízi és mocsári növényre, és egy pár aranyhalra – a felhajtás kedvéért.
Mindenekelőtt döntsük el, hol legyen a helye. Ha melegkedvelő növényekkel vagy teknősökkel szeretnénk megtölteni, inkább napos helyre, a talaj szintje fölé tegyük a tavat, mert így gyorsabban felmelegszik a víz. A talajba süllyesztett, árnyékos helyen lévő tó inkább az egyenletesen hűvöset kívánó élőlényeknek kedvez.
A döntést követően ássuk a fürdőkádat a földbe. Béleljük ki fekete, összehajtogatott fóliával, amelynek szélei túlnyúlnak a kád szélein. Ha már félig megtöltöttük vízzel, a fólia rögzül, és széleit hajtsuk át a kád peremén, majd rögzítsük földdel, vagy kövekkel. Erre szakember csak galvanizált csavarokat használna, de mi nyugodtan lemondhatunk ezekről az ínyencségekről.
Türelem rózsát terem
Akkor töltsük meg a kádat vízzel, ha már nem nagyon akarjuk mozgatni. Kétharmadáig töltsük, majd várjuk meg, míg a hőmérséklet stabilizálódik, és a vezetékes vízből származó klór eltávozik (24 óra). Ha kútból szivattyúzzunk, akkor nincs szükség várakozási időre.
Mindezek után nekiláthatunk a növények betelepítésének. Ha halakat is szeretnénk, valószínűleg egyéb kémiai anyagokat leszünk kénytelenek használni: legjobb, ha a egy kisállat-kereskedésben érdeklődünk a lehetőségekről.
Egy kis szivattyú feldobja a hangulatot
Látványos lehet egy apró szivattyú, amely a csörgedező hangról, vagy egy apró vízesésről, szökőkútról gondoskodik. Ilyen szivattyút beszerezhetünk akvarisztikai boltban vagy faiskolai árudában. Fontos, hogy mindig földelt konnektorokat használjunk hozzá.
A víz csörgedezésének sebességét mindig a tavi élőlények tűrőképességéhez igazítsuk: a vízililiomok például nem viselik el a levelüket felülről áztató folyamatos fröcskölést, és a teknős sem örül egy víz alatti rakétahajtóműnek.
A cserép alját béleljük több réteg újságpapírral, hogy megakadályozzuk a talaj kimosódását. Az ültetés befejeztével borítsuk a cserepek felszínét murvakövekkel. A cserepeket helyezzük közvetlenül a kád aljára, de ha a növények igénye úgy kívánja, alápolcolhatjuk azokat téglákkal is, hogy a megfelelő szintre kerüljenek.
Ha pedig virágot ültetnénk bele, akkor így is lehet
