Jóval több mint egy évszázada indult el Magyarországon a lakosság önkéntes madáretetési mozgalma. Az itthon maradó és Eurázsia északi térségeiből telelni hozzánk érkező énekesmadarak számára nagy könnyebbséget jelent a madárbarátok által működtetett sok tízezernyi etető -olvashatjuk az MME oldalán.
Arról már korábbi cikkünkben is írtunk, hogy hol alszanak télen a madarak, mint ahogyan arról is, hogy mit adhatunk enni a madaraknak.
Most egy kedves olvasónk, Huszárné Molnár Csilla gyönyörű fotóinak segítségével láthatjuk is, hogyan csemegézik egy kék cinege. Címfotónkon egy tengelicben társra is talál.
Borúban is legyen derűnk
A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
( Móra Ferenc )
