Aki eddig nem hallott Boconádról, az most valószínű, hogy az elmúlt napokban megismerte egy szeletét. Egy nem mindennapi falfestmény járta körbe az internetet.
Az alkotás Orosz Krisztina érdeme, aki gondolt egy nagyot és elképesztő ügyességgel festette át boconádi házukat.
Az alkotóművész Krisztina 6 évvel ezelőtt kezdett festeni. Kisfia súlyos beteg lett és akkor úgy érezte, hogy az aggódást és a lelki terhet ki kell magából valahogyan dolgozni. Ekkor készítette első festményét. Közben a kisfiú meggyógyult, viszont a festés maradt.
Mindig éreztem magamban a kreativitást, az alkotás iránti vágyat, talán az alapszakmám is ezt igazolja, műkörömépítő voltam. Persze a festés más. Azt hiszem, hogy igazi lendületet az adott, amikor a férjemmel 3 éve elhatároztuk, hogy Boconádra költözünk. Ez a kis település a maga nyugalmával és szépségével nem csupán magával ragadott, hanem egy teljesen más életmódot kívánt, mint előző lakhelyünk Gyöngyös. A párom erősített meg abban, hogy kezdjem komolyabban venni a festést, mert látta, hogy többet jelent számomra, mint egy hobbi. Támogatott mindenben.
Elindultál a festészet útján. Kiktől, hogyan tanultál?
Ha lehet azt mondani sokaktól, hiszen habzsoltam a szakirodalmat és az internetről rengeteg információt szereztem a témában. Tavaly lettem tagja az autodidakta művészek közösségének, a Mohácsi Regős Ferenc Társulatnak, ahol szintén sok segítséget kapok, de valójában a legtöbbet autodidakta módon tanultam és talán nem túlzás azt mondani, hogy a festményeimhez ma már minőségi olajfestéket készítek.
A szép festmények után hirtelen jött a falfestés ötlete. Mi motivált?
Mosolyt szerettem volna csalni az emberek arcára, örömet nyújtani, valami széppel, vidám dologgal megajándékozni azokat, akik elmennek a házunk előtt. Ha csak pár pillanatra is, de kicsit kiszakítani az embereket a befelé fordulástól.
10 nap alatt készült el a látványos falfestmény, személyes élményeket festettél meg?
Inkább személyes álmokat. Szeretem a tengert, de még sosem láttam élőben. Mindig is magával ragadott a mediterrán életérzés, és arra gondoltam, hogy ez másokra is pozitívan hat majd. A falakat 10 napon át napi 10-13 órát festettem, azt hiszem, megérte. Sok elismerő és biztató visszajelzést kaptam.
Mit szólnak a munkáidhoz a boconádiak?
Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy elfogadtak, befogadtak minket. Ez egy gyöngyszem kis falu, ahol valóban segítenek egymásnak az emberek, ha szükséges. Köszönöm az önkormányzat hozzáállását és támogatását is, jó érzés tapasztalni az együttműködést a település minden szegletében.
Ha már együttműködés, akkor valóban szót érdemel a helyi iskolának adományozott festményed.
Úgy gondoltam, hogy ha már itt élünk, akkor mint ahogyan mások is teszik a maguk módján, én is hozzá szeretnék járulni valamivel a település szebbé, jobbá tételéhez. A Szent Gellért Katolikus Általános Iskola névadójáról és a boconádi gyerekekről készítettem egy olajfestményt, amit a tanévnyitó alkalmából rendezett szentmisén adtam át az iskolának.
További tervek, álmok?
Festeni, festeni és festeni. Szeretnék minél több embernek jó érzést, örömet szerezni a képeimmel. Vágyam-álmom, hogy szállodák, panziók belső tereit festhessem, és az ott megpihenő vendégeknek felemelő vizuális élményt nyújtva segítsem a lelki feltöltődését.
