Biztonságban van a világ utolsó vadalmaerdője

Furcsának tűnhet, de az alma nem univerzális gyümölcsként jelent meg a bolygónkon, annak gyökerei ugyanis a világ egy adott régiójához kötődnek. A ma is fogyasztott nemes alma őse a Malus sieversii, amely a kazahsztáni Tien-san röghegységben a mai napig vadon terem, írja az Atlas Obscura.

Nikolai Vaviloc biológus a XX. század elején kutatta az alma eredetét, a nyomok pedig a kazah Almati városához közel eső ligetbe vezették őt. Elment hát terepszemlét tartani, és maga is elképedt, hogy az almafák sűrűn, de rendezetlenül elterülve egy termetes erdőt formálnak, amelyhez hasonló sehol máshol nincs a Földön.

Bár a pomológusok (gyümölcstermő fákkal és cserjékkel foglalkozó tudósok) azt mondják, hogy a vadalmáknak más és más íze lehet, függően attól, hogy a méhek milyen módon porozzák be a virágaikat, az itt termő vadalmák íze még mindig összehasonlíthatatlan az élelmiszerboltokban kapható fajtákéval.

A tudósok úgy gondolják, hogy az almák magjait madarak és medvék hordták be Kazahsztánba jóval azelőtt, hogy az emberek termesztették volna a gyümölcsöt. Mire az első kereskedők elkezdtek foglalkozni az almákkal, a Malus sieversii megjelent Szíriában is. Az ókori rómaiak itt bukkantak rá, és elterjesztették az egész világon.

Almati neve magyarul annyit tesz, hogy az almák atyja, a település pedig büszkén ápolja az örökségét. A város közepén található szökőkút almaformájú, a kofák pedig ősszel hétről hétre jelentős mennyiségű, helyben szedett almával érkeznek a piacokra.

Az alma ugyanakkor nem mindig volt értékes gyümölcs Almatiban. A szovjet birodalom a virágzása idején rengeteg fát kivágott az anyaga miatt, és a vadalmaerdők 80 százalékát meg is semmisítették.

Napjainkban a Tien-san hegység almarezervátuma biztonságban van – leszámítva, hogy az éhes medvéknek nagyon ízlik a termés.

Kiemelt kép: Flickr / Kalpak Travel