Diplomamunkáját is a földházakról írta, pedig akkoriban, a kilencvenes években még nem volt divatban a környezettudatos, zöldtetős építkezés. Alig kapott érte egy apró kettest, de építészmérnök lett, azóta pedig egyebek mellett igazságügyi és műszaki szakértő, díjak és címek, miniszteri és köztársasági elnöki elismerések, kitüntetések birtokosa. Vizsgáztatói igencsak meglepődnének azonban azon, hogy Kovács Gábor évtizedek után sem hagyott fel különös szenvedélyeivel – és ha nem is teljesen egy földházat, de egy különleges zöldtetős hobbit otthont varázsolt magának, most éppen Jákon.
Fából faragott különleges biciklik, napelemmel működő autó
Bámulatos fantáziával és kézügyességgel bír, annyi szent. Működőképes, fából kifaragott járműveivel jó pár éve elnyerte az első győri innovációs kiállítás közönségdíját is. Egyik fajárgánya stílusosan most is a háza előtt parkol, a cölöpkerítés bejárata előtt. Évekig a szombathelyi Weöres Színház aulájában állt, aztán került haza. Ezek a fából faragott, napelemes járművek azonban mostanában nem érdeklik – mesélte valahol beszélgetésünk legelején. Ha ideje engedi, inkább most éjjel-nappal ezen a házon dolgozik.
4 éve vásárolta Jákon a területet.
Igazából mindegy volt melyik faluban, olyan üres telket kerestem, amely zsákutcában, és patakpart mellett található. Jákban az is megtetszett, hogy itt az ősrégi templom, egy szakrális tér közelében élhetek
– említette, hozzáfűzve: két telket meg is vásárolt egyszerre, amelyeket egy patak szelt ketté. Mást nem is nagyon látott, 4 méteres gaz vette körül.
Olyan hatalmas volt a gaz, hogy a telek közepén állt egy magasles, de nem tudtam róla, hogy itt van. Az őzek még tavaly is bejártak, ott vertek tanyát az almafám alatt
– fogalmazott.
Az építkezésnek azonnal nekiállt.
Nincs más mesterember, a villanytól a szennyvízig mindent ő szerelt be
Ám nem ez az első ilyen jellegű háza, Balatonbogláron egy kisebb telken egy földházat már épített, szintén teljesen egyedül. Pár éve eladta, és visszaköltözött Vas megyébe. Ahogy akkor, most is mindent, tégláról-téglára maga csinál.
Minden téglát én falaztam, azért is megy ilyen lassan az építkezés. Úgy látom, hogy még körülbelül 5-6 évre van szükségem ahhoz, hogy a végére érjek annak, amit ide megálmodtam. Most is falazok, a ház már nagyjából kész, de megyek hátrafelé. Készül a tavam, alakul a kerti sütöde. Egyelőre az udvarral még sehol sem állok, az majd csak később következik
– summázta az építkezés folyamatát.
Bejárjuk a területet, kész kaland!
Megmutatja kinti hidegfüstölőjét, még csak készül, de mellette kétszintű tó, vízköpővel és kis vízeséssel.
Már a legelején tudtam, hogy olyan házat szeretnék magamnak, mint amilyen nagyapámé volt . Semmi műanyag, kizárólag természetes anyagokat használok, bontott alapanyagokból dolgozom. Nincs konténerhulladék sem. Pedig minden egyes építkezésnél több konténernyi hulladék termelődik, nálam viszont nincs szemét, még a fél téglát is újrahasznosítom. Másrészt nagyon nem mindegy nekem, mit hova építek be. Szinte minden tégláról tudom, honnan származik. Hiszem és vallom, hogy nem mindegy milyen házból került ki még a tégla sem, mert beszívja az ott élő emberek energiáját
– tette hozzá.
A ház nem pont vályog, szalma falai így néhol 40, néhol 60 centiméter vastagok , ahogy sikeredett.
A falába, a téglák közé szalmabálát tett, Gábor állítása szerint ez a legjobb szigetelés. Egyenes falat ne is keressek – mondta nevetve, azt nem szereti. Nagyon kevés követ, üveget azért beépített, alsó vízszigetelése pedig gumialapú.
Mindössze 55-60 négyzetméteren van helye fürdőszobának, kis hálófülkében lehet lepihenni, a kertre nyíló kis irodáját használja műhelyként is.
Az épület szíve a kandalló, rejtélyes arccal. Fával fűthető, gázt nem is használ.
Az ablakot és ajtókat maga csinálta, ahogy a kemencét is, és a különleges bútorait mind saját maga faragta. Számtalan kis találmányt elrejtett a berendezései közé, nehéz visszaadni, hogyan lesz például a fürdőszobai borotválkozó tükörből egyszeriben a konyhában tálaló.
Kívülről lilaakác és a vadszőlő futja be ezt a vadregényes házat
Szinte alig látszik már ki a ház a fű, a vadszőlő és a bokrok közül. Nem véletlenül.
Időnként megtisztítom az ablakokat, de azt szeretném, hogy ne is lássák, hogy itt élek! Minél alacsonyabb, minél kisebb, annál jobb. Azt szerettem volna, hogy minél kisebb tájsebet ejtsek, mert azt vallom, amennyire csak lehet, minél inkább kanyarodjunk vissza a természethez
– vallotta őszintén Gábor.
Elrejtőznie azonban Gábornak így sem sikerül, de igazán nem is akar. Rendszeresen bekopogtattak hozzá, zöldtetős háza kész látványosság, de ezzel sem foglalkozik különösképpen:
Bárki körbenézhet, szívesen megmutatom, hogy így is lehet élni. Csak arra kérem a látogatóimat, hadd falazzak tovább, mert az idő nálam is pénz…
– mondta, hozzátéve, hogy idővel még napelemeket és pár tyúkok is szeretne – mert a vágya az, hogy minél önfenntartóbb lehessen, minél inkább függetlenítse magát.
Minden valahol Őriszentpéteren kezdődött – meséli búcsúzóul, ahol született
Valamikor 12-13 évesen keveredett egy erdélyi fafaragóhoz, idősebb Palatkás József népi iparművészhez.
Nála farigcsáltunk esténként, ketten-hárman járunk hozzá srácok. Aztán 1979-ben egy országos kiállításon aranyérmesek lettünk. Párszor ott lábatlankodtunk a Velemi Alkotóház Kézműves Házának építésénél is, suhancként sok minden nem csináltuk, főztünk, de segédkeztünk mi is
– említette búcsúzásként.
A szobrászattal mind a mai napig foglalatoskodik, próbálkozott a fán kívül sok más anyaggal, fémmel, üveggel, agyaggal, de a fánál jobban nem szeretett meg semmit.
Nem egy egyszerű ÚT, amit járok, nem is biztos hogy JÓ az út, de az „Én utam”. Ez adatott
– tette hozzá, mintegy ars poeticájául.
Címlapkép: Pais-H Szilvia
