Tüneményes menedék lett a picinyke falusi vályogházból

Mindig is kirándulós família volt a Sörlei család. 3 gyerkőccel és népes baráti társasággal járták az országot, keresték a természetközeli helyeket. Ezeken az utazásokon igyekeztek mindig egyedi szálláshelyeken megszállni, kicsi vendégházakban, mert ott barátságosak, kedvesek a szállásadók, és ez még egy plusz élménnyel gazdagította a kirándulásaikat.

Talán ezek az élmények is erősítették a már régóta bennük élő igényt egy kis parasztház után. 2019-ben aztán rá is bukkantak egy szerelem első látásra házra egy mesés kicsi faluban, Bezeréden.

Bezeréd egy alig 150 lelket számláló település a zalai dombok ölelésében, Zalaegerszeg, Keszthely, Hévíz közelében. Keresve sem találtunk volna jobbat. Elhatároztuk, hogy itt hozunk létre egy kis búvóhelyet magunknak, és ezt az örömöt másokkal is megosztjuk majd. Azaz megálmodtunk egy vendégházat, amiből majd egy kis szelet ott marad minden vendég szívében, aki nálunk száll meg. Tudtuk, hogy sok dolgunk lesz a felújítás során, de egy percét sem sajnáltuk

– mesélt a kezdetekről Tündi.

Sok munka várt a családra. A 40-es évek elején épült vályogház elosztásán módosítaniuk kellett, mivel a konyha és a fürdő egy udvarról nyíló külön helyiségben voltak. Ezt hozzá kellett nyitniuk a házhoz, hogy a mai kényelmi igényeknek megfeleljen.

A 70 cm-es vályogfalat 2 napi munka volt kivágni és statikai rizikót is rejtett magában, így nagyon izgultunk, de szerencsére sikerült az összenyitás. Nem csak ez volt nagy változás, a padló is teljes egészében újjászületett. A régi sajnos korhadt volt több helyen. Felszedtük, az alatta lévő homokot kihordtuk, leterítettük nagyobb, majd kisebb méretű kaviccsal, visszavittük a kiszárított homokot és arra került az új padló, párnafákra ültetve. Igyekeztük a hagyományos módon csinálni

– mondta el Tündi.

A családnak rengeteg elképzelése volt. Terveztek egy cserépkályhát, mert nem parasztház a porta kályha nélkül. Elképzeltek egy épített kuckót, egy ágyat a kályha mellé, amin heverészve telente hallani lehet a tűz pattogását a kályhából. Csupa hangulatról álmodoztak. Kívül-belül.

A terasz is fontos része a háznak, nyári élettér. Személy szerint csak egy bontott téglából kirakott ódon hangulatú teraszt tudtam elképzelni a házhoz, ez meg is valósult. Kialakítottunk egy pajtakonyhát az egykori pajtából, mert szerettük volna megmenteni a bent felszedett cementlapokat és a sparheltet, illetve hogy legyen egy helyünk, ahol esősebb időben is lehet sütni-főzni

– mesélt Tündi.

Rajongok a bútorfestésért, szeretem megmenteni a régi bútorokat, így a ház berendezéseit saját kezűleg festettem. Minden helyiségben van újragondolt bútor. Megőriztük az eredeti nyílászárókat, azokat csiszolás és szigetelés után szintén én festettem le. A hajópadló tömör fenyőből készült. Háromszor dörzsöltem végig az egész ház padlózatát térden kúszva. De megérte

– tette még hozzá a ház asszonya, aki azt is elárulta, a kert kialakításában és gondozásában édesanyja az állandó segítsége, akitől még bőven van mit tanulni.

Tündi és családja végül megvalósították álmaikat, elkészült a család saját kis menedéke, ami Égrenyíló Vendégház néven fogadja azokat a kirándulni, felfedezni vágyókat is, akik a családhoz hasonlóan a hangulatért, az avar zörgéséért, a kandallóban pattogó tűzért látogatnak el egy-egy helyre.

Hiszünk abban, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol megpihenhet, ahol maga mögött hagyhatja a város zaját. Kell egy hely a feltöltődéshez és nekünk ez a kis ház adja meg a kellő menedéket

– mondta végül Tündi.

Kiemelt kép: Sörlei-Virág Tünde