Találkozik a múlt és a jelen az egykori parasztházban Ikerváron

Szombathelytől 25 kilométerre keletre, Sárvártól 8 kilométerre délre, a Rába folyó bal partján fekszik a kicsiny település, Ikervár.

Itt él egy házaspár – Marika és Zoltán – az általuk csodaszépen felújított parasztházban, igazi vidéki harmóniában, nyugalomban.

Marika mindig is a vidéket szerette, ezermester férjével pedig nem esett nehezükre megvalósítaniuk álmaik házát, ahol most kettesben élnek boldog nagyszülőkként. Unokájukkal, vagyis kis családjával fiuk is gyakran ellátogat hozzájuk a szintén a faluban álló családi házukból.

Még a fiam talált rá a házra, de mivel ő abban az évben nősülést tervezett, elcseréltük vele az akkori házunkra, hisz nekünk, kettőnknek bőven elég ez a 80 négyzetméter, és az udvara, kertje is ad feladatot

– kezdi mosolyogva Marika.

Nagy hangsúlyt fektettek a felújításnál a szigetelésre. Vizesedtek a falak, így különösen fontos volt a modernné tétele. A ház első része ikervári téglából épült: annak idején működött a faluban egy téglagyár, a belevésett i betű pedig az itt készített minőségi téglák védjegye volt.

A házaspár a kerítést is saját kezűleg bontotta le és építette fel teljes egészében, miután egy fuvaros az egész kaput kiborította véletlenül, amikor a fát hozta egyszer hozzájuk.

Május elsején volt négy éve, hogy hozzákezdtünk a munkákhoz, és amit csak tudtunk, elvégeztünk ketten. Persze volt profi segítségünk is egy kőműves személyében. Kigondoltam, hogy mit, milyennek szeretnék. Elterveztem, aztán megvalósítottuk. Kérdezték is többen, hogy szakembert fogadtam-e, volt-e belsőépítészünk, lakberendezőnk? Boltvezetőként dolgoztam a nyugdíjig, de szépérzékem mindig volt szerencsére, így nemhogy nehézséget nem okozott a felújítás, hanem örömet szerzett minden perce

– meséli a háziasszony.

Zoli, a férj a mezőgazdaságban dolgozik. Bár autószerelő az eredeti szakmája, de igazi ezermesterként bármit elkészít, amit a felesége kigondol. Így valósították meg ketten két hónap alatt a felfalazott téglakerítést is.

Szétszedtük teljesen a kaput meg a kerítést, megpucoltuk, ledrótkeféztük, kis ablakokat is építettünk bele, amibe aztán beletehettem a szívemnek és szememnek oly kedves muskátlijaimat. Áprilisban lesz két éve, hogy itt lakunk. Belül teljesen modern, kívülről parasztház jellegű az épület. Szeretem a kényelmet, így olyanra alakítottuk, hogy minden meglegyen benne, amire manapság szükség van. A ház melletti kiskertet is magunk csinosítgattuk. A  kerti kút az egyik büszkeségem a virágaim mellett

– folytatja Marika.

A kiskertet téglakerítéssel választották le, a kút felújításakor, tisztításakor pedig még “kincset” is találtak: egy kiskanalat, két belevésett névvel. Meg is tartották ereklyeként, ahogy a padláson talált második világháborús emlékképet és egy házaspár régi fotóját is.

Rengeteg munka volt a ház és a kert rendbe hozatalában. A ramaty állapotban lévő kertet ásva mindenhonnan tégla került elő, pedig mi valamilyen kincsben reménykedtünk

– nevet Marika.

Mindig vannak terveik. Jövő nyáron egy kemencét szeretnének építeni és egy udvari sütögető helyet, ami mellett aztán elüldögélnek és jókat beszélgetnek majd a hozzájuk érkező vendégekkel.

A cikkben látható fotókat Pupp Mária készítette.

Ez is parasztház

Különleges varázsa van a 250 éves tiszasasi tornácos parasztháznak

A férfi, aki itt találta meg a vidéki élet nyújtotta harmóniában a maga boldogságát.