Virágzó vidékünk

Tüneményes porta lett a dédszülők egykori parasztházából

A parádi ház őrzi a régmúlt értékeit és építészeti hagyományait, egyben tiszteleg a felmenők élete előtt.
Korábban a témában:

A Mátra északi lábánál elterülő Parád újkori történelmének egyik őrzője az a bájos, közel 100 éve épült gangos parasztház, melyet tulajdonosai áldozatos és szakértő munkával mentettek meg az utókornak. A ma Ribizli Vintage Vendégház néven ismert épületben találkozik a múlt és a jelen: a felújított porta nem csak szakmai hozzáértésről tanúskodik, hanem őrzi a régmúlt értékeit és építészeti hagyományait, egyben tiszteleg a felmenők élete előtt.

Fotó: Paksy Richárd

A ház történetéről és jelenéről a felújítás megálmodója és megvalósítója, Dudás Annamária mesélt a Sokszínű vidéknek.

Dédnagypapám – aki 1898-ban született – szüleim és a falubeliek elmondása alapján jó szándékú és nagyon dolgos ember volt. Gazdálkodott a ház körüli nagy kertben, szántóföldjük, kaszálójuk, sárgabarack ültetvényük volt a parádi határ több részén. Szeretett fával dolgozni: készített használati tárgyakat, bútorokat, például a felújított ház gangjának végén lévő padot is ő faragta

– emlékezett a dédpapára Annamária.

Fotó: Paksy Richárd

Ahogy ő nevezi: az „öreg” házat – ami tisztán kőből készült – a dédnagypapa 1926 körül építette: ez a vendégház Bézs apartmanja ma. Az ’50-es években a falak vályogtéglával való megemelésével és plusz egy szoba építésével – ami a vendégház Kék apartmanja –, a külső folyosó meghosszabbításában épített kis kamrával alakult ki a ház mai alaprajza. Az épület geometriájában és formavilágában is teljesen őrzi eredeti jellegét, a falubeli öregek még mindig „Kun-házként” emlegetik.

Nagyszüleim, Kun Margit és Csortos József is ebben a házban élték le életüket. Gazdálkodtak a kertben, ahol rengeteg gyümölcsfa, piros ribizli bokrok, málna, szeder, egres és mindenféle haszonnövény gondozását végezték. Sok állatot tartottak a dédszülők idejében: bikák, lovak, tehenek, disznók, tyúkok tették teljessé a gazdaságot, persze nem hiányzott a kutya és macska sem

– folytatta a történetet a vendégház tulajdonosa.

Fotó: Paksy Richárd

Nagyszüleire különösen jó szívvel emlékezik Annamária. A nagyi sokat sütött-főzött az unokáknak, a tűzhelyen egyszerre három égőn is készült a palacsinta, vagy éppen valamilyen süti, no és a madártej, a tejleves, melyek a kedvencek közé tartoztak. Vasárnaponként a jelenlegi Kék apartman közepén lévő konyhaasztalt körülülve fogyasztották el a sparhelten készült húslevest, közben a rádióból szólt a „Jó ebédhez szól a nóta”. Nagypapával dominóztak, kártyáztak, jó időben gombázni jártak a környező erdőkbe. Vitték haza a kosár „igazit”, ami Parádon a vargánya igazi neve.

A 2000-es évek elejétől 2016-ig üresen állt a ház, majd két évig tartott a teljes körű felújítás és a kertrendezés. A porta most környezetbarát vendégházként üzemel. Itt nyáron sem kell légkondi, mivel az 55 centis kő- és vályogfalak jól tartják a hűvöset. Télen tiszta elektromos fűtés adja minden szobában a meleget, nyáron a 100 éves kútról locsolunk, de van szelektív kuka is a portán. Sok törődéssel és munkával, szívvel-lélekkel újítottuk fel a majd 100 éves kő-vályog házat, dolgoztunk az építkezésen és a berendezésen férjemmel és édesapámmal, sokszor barátok is besegítettek

– idézte fel a tulajdonos.

Fotó: Paksy Richárd

A ház alaprajzán csak minimálisat alakítottak a mai kor igényeinek megfelelően. Még a berendezést is az eredeti ablakok helye határozta meg. Statikailag megerősítették, elvégezték az utólagos vízszigetelést, teljes gépészeti csere történt az épületben. Minden új burkolatot kapott: a padlók, a falak és a mennyezetek is. A ház felújítása során igyekeztek a lehető legtöbb szerkezeti elemet megtartani, így minden főfal és a nyílászárók is eredetiek.

Újrahasznosították a lehető legtöbb bontott téglát, követ, cserepet és faanyagot is. A melléképületek bontásából visszanyert „pataki” kövek – amiket dédnagypapa és a nagypapa hordtak oda – most a virágágyások és a sziklakertek szegélykövei.

Nagymamám rokkája, anyukám horgolásai, átfestett bútorok és cégér díszítik a Kék apartmant. Az ablakfülke vályogtéglából kirakott áthidaló boltívére az építkezés során találtunk rá, és kibontásával megtaláltuk a rokka méltó helyét. A füstüveggel bélelt ablakfülke saját megvilágítást is kapott. A rokka festése is eredeti, egy kevés lakk javított a tónusán. A hagyományos kettős ágy világosszürke festést, míg az ajtók, ablakok fehér vízbázisú akril festést kaptak. Egyébként a ház fagerendás pórfödémmel rendelkezik, amit alulról a teljes házban lazúrozott lambériával láttunk el

– sorolta Annamária.

Fotó: Paksy Richárd

A nagymama márványlapos konyhaszekrénye a legnagyobb bútorfelújításuk volt: a nyári konyhából és a garázsból több évtized pihenő után mentették ki a két részt, és heteken keresztül simogatták különböző festékekkel, mestertapasszal, végül arany waxot kapott a díszek kiemelésére.

A nagyi varrógépe, gobelinek és a felmenők tiszteletére a falakon régi fotók díszítik a Bézs apartman „középső szobáját”. Itt található még az újrakárpitozott és precíz munkával felújított szuper kényelmes és extra tartós régi kanapé, fotelek és székek, melyek a tulajdonosok legnagyobb örömére ma is használatban vannak.

Az egész házat úgy rendeztük be, mintha ez is az otthonunk lenne. Mindent olyan kényelmesen, mintha ideköltöznénk. A felújításba teljesen beleéltem magam, nem csak szakmailag, hanem a gyerekkori emlékek miatt is. A férjem és az apukám mindenben támogatott, segített, és nem csak a felújítás alatt. Ma jönnek-mennek a vendégek, kapunk sok szívmelengető kedves szót, de valójában mi ide mindig hazajövünk. Hálával tölt el, hogy megmenthettem a felmenőim házát, gondozhatom a kertjüket, és ezzel vendégeinknek is örömet okozhatok

– mondta el őszinte érzéseit beszélgetőpartnerem.

És valóban: nem lenne teljes a kép a kert nélkül. A szépítgetés-ültetgetés természetesen folyamatosan tart, szépen beálltak a növények az udvaron, és a gang karján is van mit locsolgatni.  Sokuk – sziklakertiek, rózsák, nyári orgonák, muskátlik, krizantémok, aranyvesszők, hortenziák, nőszirmok, loncok – saját szaporításúak. Jó részüket a nagymamáitól kapott tövekből anyukája vitte saját kertjükbe, később Annamária is a sajátjukba, aztán hosszú évek után visszaszaporította őket a parádi kertbe, az eredeti helyükre.

7 Fotó megtekintése

Tüneményes porta lett a dédszülők egykori parasztházából

A dédnagypapa által faragott pad a felújítás után visszakerült az eredeti helyére, a gang végére - Fotó: Dudás Annamária
Még több +
Sziklakertek által övezett pihenőterasz a régi melléképületek helyén - Fotó: Dudás Annamária
Még több +
A nagyszülők és dédszülők is láthatóak a vendégház falait díszítő fotókon - Fotó: Dudás Annamáris
Még több +
A nagypapa, Csortos József, lányaival, unokájával, háttérben a gyümölcsfák sora a külső kertben egy ’70-es évekbeli télen - Fotó: családi archívum
Még több +
A Kék apartman bejárata a saját festésű cégérrel. A kert középpontja az apuka által ültetett fenyő - Fotó: Dudás Annamária
Még több +
Muskátlik a „gang karján”, ahogy a nagymama mondta mindig… - Fotó: Dudás Annamária
Még több +
A gang vége a Kék apartman bejáratával, háttérben a pihenőkert és az eredeti állapotában megtartott csűr - Fotó: Dudás Annamária
Még több +

Mivel a nagymamának nagy ribizli bokrai voltak a kertben, több tő piros, fehér és fekete ribizlit is ültettek. 20 új gyümölcs- és fenyőfa, valamint rengeteg különféle cserje és virág is díszíti a mintegy 1500 négyzetméteres kertet.

Így lett hát teljes a felmenők előtt tisztelegve a Ribizli Vintage Vendégház, ahol a múlt tökéletes összhangban találkozik a jelennel.

Kiemelt kép: Paksy Richárd

Oskolamesterek, útkaparók és széldarálók történeteit őrzik Ópusztaszer parasztházai
A 19. század végének jellegzetes alföldi alakjai elevenednek meg az ópusztaszeri skanzenben.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.