A környezeti ártalmak következtében a környezettudatos építés, vagyis az ökoépítészet mindinkább az érdeklődés középpontjába került, így ennek egyik nagy hagyományokat őrző vállfaja, a vályogépítészet ma újra reneszánszát éli. A vályog olyan természetes és környezetbarát anyag, amely 100%-ban visszafordítható a természetbe.
Egyes helyeken vagy kultúrákban más-más anyagokkal használták a vatta és daub technikát, ezért más-más elnevezést kapott.
A vesszőből készült alapkeret és a vályogtechnika (wattle and daub) egy olyan kompozit építési eljárás, amelynek során a vesszőből szőtt rácsos keretet tapadós anyaggal kenik át, amely általában nedves talaj, agyag, homok és szalma kombinációjából készül. A fakeretes és gallyakból szőtt wattát legalább 6000 éve használják, és még mindig fontos építési módszer a világ számos részén.
Egyes helyeken vagy kultúrákban más-más anyagokkal használják a vattle és daub technikát, de mindegyikre igaz a természetes ívek és formák látványa.
A wattle egy könnyen elsajátítható technika ( gyakorlatilag vesszőfonás), amelyet vékony ágak szövésével állítanak elő függőleges karók között, hogy szőtt rácsot képezzenek. Általában kerítések készítésénél alkalmazzák. A vattát legalább 6000 éve használják, és sok helyen még mindig az építkezések fontos része.
A daub ( “sárból” készült vakolat) általában három kategóriába tartozó összetevők keverékéből készül: kötőanyagok, adalékanyagok és erősítőanyagok. A kötőanyagok összetartják a keveréket, és lehetnek agyag, mész , krétapor és mészkőpor. Az adalékanyagok biztosítják a keverék tömegének és méretbeli stabilitását olyan anyagokon keresztül, mint az iszap, homok, zúzott kréta esetleg zúzott kő. A megerősítést szalma, széna vagy más rostos anyagok biztosítják, melyek segítik a keverék összetartását, valamint a zsugorodás szabályozását, mindemellett rugalmasságot biztosítanak. Az elkészült masszát, vályogot kézzel vagy taposással készítik. Ezután felviszik a vesszőfonatos falra, hagyják megszáradni, majd festik, hogy növelje esőállóságát. Néha egynél több réteggel is átkenik.
Sok történelmi épületben megtalálható a vattle és daub módszer, és úgy tűnik, hogy napjainkban ismét népszerűvé vált, mint fenntartható építési technika.
Az elmúlt napokban Rober Lara Morales osztotta meg saját készítésű (DIY) kültéri zuhanyzóhelyét, ami többnyire újrahasznosított/hulladék fából, folyami kövekből és agyagból épült.
Mint bejegyzésében írta:
A keret csupa fa, a falak wattle vesszőfonat és daub technikával készült. A zuhanyzóban a falakat tadelakt vakolattal fedtem be, hogy vízállóak legyenek. Ez egy tradicionális marokkói vízálló vakolatkülönlegesség, amelyet speciális technikával készítenek. Felhasználása igen széleskörű, alkalmas többek között beltéri és kültéri falak, beltéri padlók, kádak-fürdők-zuhanykabinok, pultok, kerámiák és egyéb felületek bevonására. A zuhanyzókból és a mosogatókból származó összes víz egy természetes szürkevízkezelő rendszerbe vezet.
Az eredmény önmagáért beszél, és talán a látvány sem öncélú.
