Nagyanyáink, dédanyáink sok mindenhez értettek, amire ma már alig-alig emlékszünk. Reggeltől-estig dolgoztak, olyan praktikákat alkalmaztak, olyan recepteket, furfangokat ismertek, amik segítségével a semmiből is képesek voltak valamit előteremteni. Emellett rendben tartották az állatokat, etették a családot, rendezték a ház körül a dolgokat. A gyerekek, unokák pedig csak figyelték szorgos kezüket, és próbáltak mindent megtanulni, amit lehetett.
Nagymamája jutott eszébe Ildikónak is, aki 2020 nyarán vásárolt párjával házat a Jászságban, Jászboldogházán. A fiatal település a Jászság egyik gyöngyszeme, rendezett, szép környezet és kedves emberek jellemzik. Itt áll a tipikus kockaház melléképülettel, amiben Ildikó azonnal meglátta a lehetőségeket. Rendbe is tették, hogy mielőbb be tudjanak költözni.
Ám ott volt még hátul a melléképület. Mások talán hagyták volna sorsára jutni az öreg vályogházat, vagy lebontották volna. Ám Ildikónak folyton eszébe jutott a nagymamája, az ő bölcsességei, kemencében sült pogácsája, dolgos keze.
A mama okos ügyes asszony volt. Tudott sárral tapasztani, meszelni, tudott jó szívvel adni, és segíteni másoknak. Sajnos már meghalt és nem tudta megmutatni, hogyan kell sarat taposni, és a meszelővel bánni. Mégis mikor a házra néztem, ő jutott eszembe. Így autodidakta módon utánajártam a dolgoknak, és amit tudtam, elsajátítottam ahhoz, hogy helyre hozhassuk a kis házat
– mondta el Ildikó.
Először a kis konyhát meszelték ki, hogy ki tudják próbálni a kemencét.
Hatalmas élmény volt amikor kisült az első tepsi pogácsa. Erről is a mama jutott eszembe, aki gyermekkoromban gyakran sütött nekünk kenyérlángost a kemencéjében
– avatott be a ház asszonya.
A külső homlokzat rendbetétele igazán nagy falat volt. Egyetlen érintésre potyogott a vakolat, alul pedig fel volt ázva a fal. Alulra téglákat véstek be. Aztán csirkehálót tettek fel az alsó 50 centire, amit szögekkel erősítettek fel a falra.
Volt olyan rész ahol tapasztottunk áztatott vályogtéglából, mészhabarccsal vakoltunk. Ez nagyon fáradságos munka volt
– mesélte Ildikó.
Miután készen lettek, következett a festés. Kifejezetten vályogra való fehér mészfestéket használtak. A nyílászárókat asztalos készítette, de a színét a ház asszonya maga keverte ki, és festette fel.
A több hétig tartó munkálatokban az egész család részt vett, de természetesen ahol kellett, mesteremberek is dolgoztak.
Nagy örömmel tölt el, hogy a lepukkant homlokzatból sőt, az egész házból csodálatosan szépet varázsoltunk, bár nem volt könnyű. Hatalmas munka áll mögöttünk, és még nem is értünk a végére. Remélem a nagymamám is büszke lenne rám
– összegzett Ildikó.
