Az, hogy milyen a közérzetünk, a hangulatunk, hogy boldogok vagyunk-e, nagy mértékben függ attól, hogyan érezzük magunk a közvetlen környezetünkben, az otthonunkban. Nem mindegy, hogy kellemes vagy kopár helyre érkezünk, hogy szeretettel, jó szóval fogadnak-e, vagy senki nem vár.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A közösségi terek éppen azért jönnek létre, hogy kellemesebbé tegyék az életet. Ezek azok a helyek, ahol össze lehet gyűlni kikapcsolódni, beszélgetni. Ahol a barátok, szomszédok, ismerősök megoszthatják egymással a problémáikat, ahol új ötletek, vidám pillanatok születhetnek.
Vele beszélgettem.
Mi adta az ötletet, hogy közösségi tér készüljön?
Valójában egy régi hiányérzetet sikerült most pótolni. Az aszfaltozott, csőtörések miatt többször feltört, visszabetonozott, toldott-foldott kis székesfehérvári udvar nem harmonizált az 1937-ben igényesen megépített, városi szinten jelentős múltú épülettel. A lakóközösség korábban készíttetett már egy tervet az udvar felújítására, de a terv kiviteleztetése több millió forintba került volna, és a társasháznak sosem volt ennyi pénze erre, mindig voltak sürgősebb javítások. Az élet most hozta el a kellő pillanatot.
Persze minden lakó érdeklődéssel figyelte, mivel foglalatoskodunk, így már ez feloldotta a hangulatot a házban.
Ami nem is akárhol épült, hanem Székesfehérvár szívében.
Igen, a társasházunk a belváros szívének egyik legszélső épülettömbjében található. A társasház a középkori város egyik bástyája helyén épült, erről az oldalán látható egyik emléktábla tanúskodik. A társasház 1937-ben, a Székesfehérváron megtartott országgyűlés évében készült el. A ház udvara azért is izgalmas, mert a pinceszinten található, a lépcsőházból néhány lépcső vezet le oda. Innen nyílik két alagsori lakás, és több közös tulajdonú helyiség, a pince és a jelenleg funkcióját vesztett kazánház is.
Ki vett részt az ötlet megvalósításában, és miért most került rá sor?
Már régóta gondolkodtam rajta, hogyan lehetne kicsit feldobni az udvart, de eddig nem volt erre időm. Most, hogy a gyerekeim felnőttek, nem igényeltek annyi gondoskodást, így Zahoretcz Mártival, akivel tőszomszédok vagyunk, összeadtuk a kreativitásunkat, és belevetettük magunkat a közösségi tér kialakításába. Mindketten örültünk egy ilyen alkotó kihívásnak.
A felújításban Mártin kívül csak egy-két lakótársunk vett részt tevőlegesen, de az ötletelés mindenkit megmozgatott és kíváncsivá tett. Az eredmény pedig nagy sikert aratott a lakótársak között is.
Persze a növények kiválasztását, ültetését és gondozását közösen végeztük, mindenki annyit vállal ebből, amennyi jólesik neki. Remélem, évről évre több növény borítja majd az udvart. További lehetőségek rejlenek a többi közös tulajdonú helység átalakításában, ami talán másokat indít majd önkéntes munkára.
Hogyan és mennyi ideig zajlott a tényleges folyamat?
Nyár elején határoztuk el magunkat, pár napig tervezgettünk. Kitaláltuk, hogy miután az aszfalt feltörése és elszállítása, majd az udvar térkövezése jelentené a legnagyobb költséget, ezenkívül az aszfalt alatt is építési hulladék és csövek találhatóak, inkább meghagyjuk az aszfaltot és magaságyásokat telepítünk rá. Kis keresgélés után a webáruházakban megtaláltuk a szimpatikus, megfelelő méretű és érdekes formájú magaságyásokat, amiket interneten rendeltünk meg. Ezek méretével már tudtunk tervezni, addig helyezgettük őket, míg a megfelelő elrendezést megtaláltuk.
A legtöbbet olyan felületre tudtuk telepíteni, ahol a csőtörés után feltört aszfaltot nem betonozták vissza. Amelyik ágyások alatt aszfalt van, ott egy kicsit feltörettük alattuk a burkolatot, amit egy ismerősünk szintén szívességből végzett el. Így a felesleges víz a talajba tud szivárogni mindenhol. A növényekkel beültetett ágyások nagyon jól mutattak, Márti javaslatára különböző méretű fehér márvány kavicsot tettünk köré, amivel az ágyások alól kibukkanó felbontott földes talajt is el tudtuk takarni.
Az első munkálatokat júliusban kezdtük és délutánonként, munka után, amikor a meleg egy kicsit elviselhetőbbé vált tudtunk dolgozni rajta. Az udvar közepén található esőelvezető csatorna köré betonelemekből készítettünk virágtartót, hogy az udvar központi eleme legyen. A virágtartók között az esővíz le tud csorogni természetesen. A fal mellett is volt eltakarni való, oda szintén betonelemekből készült virágtartó került.
A rendbe hozott válaszfalra futtatórácsokat szereltünk és előttük a szép kék kaspók a fehér kavicsokkal, szintén fontos elemei az látványnak. Ezekből rózsák futnak fel az apácarácsra. A pad már húsz éve áll az udvaron, most ez is megfelelő hangsúlyt kapott. A porolót ma már kevesen használják, hiszen porszívóval, szőnyegtisztító gépekkel egyszerűbb a tisztítás. Gondoltam ezen elfér két függőfotel egy hangulatos beszélgetéshez. Szerencsére a poroló még 1937-benkészült, így stabil, időtálló, és nagy teherbírású. Vettünk egy kerti asztalt is két székkel, és egy grillsütőt is, hogy lehetőség legyen lent beszélgetni, de akár sütögetni, eszegetni is. A pincében egy összecsukható sörasztal padokkal várja, hogy szükség esetén elővegyék. Azóta már kipróbáltuk egy 12 fős társasággal, remekül funkcionál.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1152" width="1536" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ezután egy hónapon át, nem igazán értünk rá a fejlesztésre, de naponta öntöztük a növényeket, amik szépen meg is erősödtek. Augusztusban volt alkalmam egy hét szabadságot kivenni, és ekkor nekiálltam az álmom megvalósításának. Már régen álmodoztam arról, hogy a több részből összetoldott aszfaltot festéssel egységessé teszem. Nagy örömömre találtam kifejezetten ilyen célra gyártott, kopásálló kültéri padlófestéket. Tanulmányoztam több macskakő burkolatot és ezek mintájára megterveztem és elkészítettem a sablont. Először a fontosabb elemek, ágyások, ívek körül festettem meg, amitől azonnal hangsúlyt kaptak és az udvar szerves részévé váltak. Pár délután, munka után az egész felülettel végeztem. Segített ebben egyik kedves barátnőm is, aki szakavatott véleményével, tanácsaival is segített, és kiélvezte velem a festés örömét is. Még koránt sincs készen, de már használható az udvar.
Mit szóltak a lakók?
Mindenki lelkesedéssel és kíváncsisággal várta, figyelte az udvar alakulását, többen elmondták, hogy milyen terveik vannak, mit szeretnének majd ott csinálni. Igyekeztem ezeket beépíteni a tervekbe, és próbáltam úgy kialakítani, hogy minden korosztály kellemesen érezze ott magát.
Mit ad az udvar, mint közösségi tér?
Az udvar, ilyen formában lehetőséget ad arra, hogy valaki, akár egyedül, a padon, függőfotelekben ülve pihenjen, olvasson, kikapcsolódjon, de az asztal a székekkel és a két függőfotel csábít meghitt beszélgetésre is. A sörpad kiszolgál egy családot, vagy nagyobb társaságot is, ha grillezni támad kedvük, de izgalmas, hangulatos helyszín gyerekeknek is, ha lemennek játszani. Azóta került ki kültéri lampionsor is, hogy a sötétedés ne vessen véget az esetleges programnak. A tereket úgy terveztük meg, hogy alkalomadtán akár egy pingpongasztal, gyerekmedence is kihelyezhető. Szerencsére az udvar adottsága, hogy nyáron is be lehet húzódni árnyékosabb helyekre. A növényektől a klíma is kellemes lett, és mindig szélárnyék van. Már elképzeltem, hogy télen a grillsütőben gesztenye sül majd és forralt bor mellett folyik a traccsparti.
Vannak-e további célok vele?
Még sok apró részlet van, ami felújításra, szépítésre, rendezésre vár, és talán a funkciók is gazdagodnak ezáltal. Az udvarra nyíló közös tulajdonú helységeket is szeretnénk hasznosítani, és a most üzemi hangulatú vasajtajukat lefestve ez is egy hangulati elem lehet. Az egyik helyiségben szeretnénk kerékpártárolót kialakítani, és van még egy helyiség, ami még hasznosításra vár.
Az udvar felhasználását a mindenkori lakók igényei határozzák meg, de akár kulturális programok szervezésére is alkalmas lehetne. Addig is mi használjuk nagy élvezettel.
