A kappan herélt és speciálisan hizlalt kakas, amelynek zsírosabb, porhanyósabb és kiadósabb a húsa, mint a többi baromfié. A középkori Európában a legnemesebb baromfihúsként tartották számon, amely a fejedelmi lakomák része volt, de ma már szinte egy termelő sem foglalkozik vele – olvastuk a Magyar Mezőgazdaság hasábjain.
Tartásával már az ókorban is bizonyítottan foglalkoztak, ma Kínában, Indiában, Japánban és Tajvanon, Európán belül pedig Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban elterjedt.
A kasztrált kakasok súlyban jelentősen meghaladják a velük azonos fajtájú és korú társaikat, a hizlalás végső fázisában pedig több zsír rakódik le a bőrük alatt, a hasüregben és az izomrostok között, ezért lesz a húsuk omlós, szaftos és jellegzetes aromájú.
Történelmi érdekesség, hogy sok helyen – így nálunk is – keltetésre és csibenevelésre is használták, míg a kotlóstyúkot inkább tojástermelésre fogták. A Békés megyei Gyomán minden háznál tartottak néhány kappant, és feljegyezték, hogy ugyanúgy maga alá szedi és eltakarja a csibéket, mint a kotlós, de erős szárnycsapásaival elriasztja akár a macskát, görényt, kisebb kutyát is.
Egy zempléni biológus házaspár, Raček Enikő és Raček L’ubomír néhány éve kezdte el a hagyományos kappantartást fiuk, Raček Ádám segítségével, aki córdobai állatorvosi tanulmányai során ismerkedett meg a spanyol gyakorlattal. A kiskakasok kasztrálását ivarérett korban, sebészeti úton, érzéstelenítéssel végzi.
A család körülbelül tíz éve foglalkozik kappantartással. A kakasokat a gödöllői haszonállat-génbanktól vagy kistermelőktől vásárolják. Több fajtával is kísérleteztek, amelyek közül leginkább az őshonos magyar fajták váltak be számukra, mivel ezek jobban alkalmazkodnak az éghajlati körülményekhez, de fontosnak tartják a hagyományok, a kulturális örökség megőrzését is. Kisebb számban már maguk is próbálkoztak tenyésztéssel, a nőnemű példányokat tojóként hasznosították tovább. Hosszú távú tervük a saját tenyészállomány kialakítása.
A hizlalás utolsó, harmadik fázisában tejjel vagy tejporral gazdagítják a jellemzően búzából és kukoricából álló takarmányt. A hízott kappanokat 8-10 hónapos korukban, általában karácsony előtt vágják. Mivel a kappan bőre vékonyabb és sérülékenyebb, csak kézzel tisztítják. A hús minőségéhez hozzájárul a szabadtartás is, aminek ugyanakkor hátrányai is vannak.
A kappanok sokkal érzékenyebbek a stresszre, mint a kakasok, nehezebben viselik a ragadozótámadást vagy a kakasok közötti verekedést, ezért célszerű mihamarabb elkülöníteni őket az állománytól. A ragadozóktól pedig elektromos kerítéssel, hálóval kell védeni őket
– mondta a lapnak Raček Ádám.
Mivel a másodlagos ivarjellegek nem fejlődnek ki náluk, ez kihat valamilyen szinten a hőszabályozásukra is. Harminc fok felett minden fokkal veszítenek a takarmányfelvételükből, vagyis kevésbé gyarapodik a súlyuk. Ezt főként a jelenlegi nyári melegekben kell figyelembe venni.
(Nyitóképünkön egy kínai baromfitelep kappanjai láthatóak.)
