Kertünk-Portánk

Éveket vártak rá, most elkészült álmaik háza

Légrádiné Kassai Enikő
Légrádiné Kassai Enikő
Apróbb munkálatok természetesen vannak még, de már most igazi paradicsom a ház, amit Enikőék oly sok évvel ezelőtt megálmodtak.

Enikő és párja 25 éve járják Erdélyt, látták sok szép részét, ám amikor hat évvel ezelőtt Oklánd vidékére vetődtek, azonnal beleszerettek az erdős-dombos, kissé hegyes varázslatos vidékbe, és különösen Oklánd környékébe.

Három évvel ezelőtt Enikőék úgy érezték ez az a vidék, ahol szívesen házat vennének maguknak. Egy házat, aminek a terve már réges-rég a fejükben élt, csak sokáig nem voltak meg rá a lehetőségek. Két évvel ezelőtt végül minden körülmény rendelkezésre állt, így felkeresték az általuk kinézett parasztház tulajdonosát, aki úgy örökölte meg a házát.

Egy mozgássérült, egyedülálló, nagyon kedves bácsi lakta eredetileg a házat, akit a környéken mindenki úgy hívott, Télapó. Tőle örökölte meg Hunor, akitől mi szerettük volna megvenni. Sajnos a szerződéskötés kissé nehézkes volt, mivel az öreg annak idején kézbelecsapással egyezett meg a házról – ahogy akkoriban ott szokás volt – így nem volt adásvételi szerződés. Két év alatt végül sikerült lepapírozni, így mi – bár egyre több lett rá az érdeklődő, végül tavaly húsvét előtt egy héttel megvehettük. Húsvétra miénk volt a ház

– mesélt a kezdetekről Enikő.

Galéria
Légrádiné Kassai Enikő

A ház maga nem volt túl jó állapotban, de csodás helyen, a község központjában állt, páratlan kilátással a közeli dombokra.

Nagyon ráfért a felújítás. Be volt szakadva a tető, a falak is tönkrementek. Sajnos az ács a munkálatok előtt balesetet szenvedett, így a felújítás csúszott. Végül nyáron kezdődött el.

Az alapokat meg kellett erősíteni, mert a ház meg volt rogyva, a faszerkezetig le kellett bontani a külső vakolatot is.

Erdélyben nehéz jó szakembert találni, minket viszont a ház állapota miatt sürgetett az idő. Ahol lehetett, kompromisszumot kötöttünk, illetve a kinti segítségünk mindent elkövetett, hogy haladni tudjanak a munkálatok. Ezért lettek kisebb hibák, amiket majd most az építkezés végével sorra veszünk, és korrigálni fogunk

– mondta el Enikő.

Voltak munkálatok, amik során az egyik dolog elkészült, miközben egy másik tönkrement. Nehézkesen haladt a felújítás, mégis, egy év alatt formája lett a háznak.

Galéria
Légrádiné Kassai Enikő

 

A ház külseje és a kerítés az eredeti hangulatot idézi. Ugyan a ház kapott egy fölső szintet, de stílusában olyan, mint a környezetben lévő többi parasztház. A színe is tradícionális székely szín lett, eredeti ajtókkal, ablakokkal. A belső rész paraszt-vintage stílusú, sok színnel, mintával. A beltérben nem ragaszkodtunk a hagyományos fehér-barnához. A felső szint a gyerekeink kedvéért teljesen modern lett. Így gyakorlatilag három külön világ van a házban ötvözve

– mesélte el a ház büszke tulajdonosa, aki azt is elárulta, a legnagyobb nehézséget az egész felújítás során az jelentette számukra, hogy technológiailag nem úgy zajlott a felújítás, ahogyan ők igazán szerették volna.

Például a vakolás előtt a külső tokokat fel kellett volna újítani, ez azért nem sikerült, mert Erdélyben egyszerűen nem úgy tudnak jönni a szakemberek, ahogy a munkafolyamat logikája megkívánta volna. Így állandó utójavításokra van szükség.

Galéria
Légrádiné Kassai Enikő

A bosszúságok ellenére a ház hangulata varázslatos, nagyon szeretjük. Már az udvar tereprendezése is elkezdődött. Nemsokára érkezik a termőföld, hagyományos virágokat szeretnénk majd ültetni. A ház mögé szép nagy veteményest is tervezünk. Lesz néhány birka, ültettünk több gyümölcsfát. Reméljük, hogy egy igazi kis virágzó birtok lesz

– összegzett Enikő.

Apróbb munkálatok természetesen vannak még – változik a ház külseje, díszstukkó lesz az ablakok körül, elkészül a tornác, a kerítésbe tulipánok kerülnek -, de már most igazi paradicsom a ház, amit Enikőék oly sok évvel ezelőtt megálmodtak.

Kapcsolódó
Hangulatos családi fészek lett a romos vályogházból
Senki nem hitte volna, hogy ilyen szépen felújítható az elhanyagolt épület.
Olvasói sztorik