Lassan egy éve egy szibériai csíkos mókus egy kuncsorbai házaspár kis kedvence, számolt be róla a szoljon.hu.
Gazdája, Galántai István a lapnak arról beszélt, amikor a 70-es években kint dolgozott Szibériában, akkor látott meg ilyen egy vadon élő mókust, vagyis burundukot, és nagyon aranyosnak találta.
Igaz, az nem fehér volt, hanem barna színű. Momó magvakat eszik, rendkívül mozgékony, és a mogyoró az, amivel bármikor le lehet kenyerezni
– mesélte.
A zooplus.hu szerint a szibériai csíkosmókus egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kisállattartásban. Élénk természetével, gombszemeivel és bájos külsejével egyre több embert vesz le a lábáról. Azonban a kis mókus lakótársak sokkal igényesebbek tartásukat illetően, mint azt első ránézésre gondolnánk.
A szibériai csíkosmókus várható élettartama fogságban körülbelül 7 év. Nem alkalmas gyermekek számára, mivel csupán szemlélni lehet és nem olyan állat, akit szeretgetni vagy simogatni lehet.
A burunduk Kínában, Észak-Japánban, Mongóliában és Szibériában honos. Természetes élőhelye túlnyomórészt aljnövényzetben gazdag vegyes és tűlevelű erdőkben van és földbe vájt odvakban él. Saját területtel rendelkezik, amit megvéd a fajtársaktól. Csak a párzási időszakban tűr meg más csíkos mókus-okat területén rövid ideig. A nap nagy részét élelemkereséssel tölti. Étlapján főleg regionálisan jellemző rügyek és magvak szerepelnek. Állati fehérjét rovarok formájában vesz magához.
A burunduk igazi mászóbajnok, amihez talppárnáit és karmait használja és farka támasztékul szolgál közben. Röviddel a téli álmot követően kezdődik a párzási időszak, amikor a nőstény állat hangos füttyszóval jelzi a hímnek a párzásra való hajlandóságát. 29-31 napig tartó vemhesség után általában 3-8 mókuskölyök jön világra. Kb. 8 hét után választhatók el a kicsik anyjuktól.
Természetes ellenségei közé tartoznak a ragadozó madarak, a nyestek, a rókák, a vadmacskák és a hiúzok, olvasható a cikkben.
