A kerítés elkülöníti a telkeket, véd a kívülről jövőkkel szemben, de például az állatok, gyerekek utcára szaladása ellen is jó szolgálatot tesz. Építése ezért mindenkinek saját érdeke.
Viszont: építése nem kötelező.
Kié a szomszédtól elválasztó kerítés?
A legtöbben a kerítésépítésre voksolnak. De kinek a feladata a szomszéddal közös határvonalon a kerítés létrehozása, illetve annak karbantartása?
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) kormányrendelet szabályozza ezt a kérdést.
Hatósági építés elrendelése esetén a telektulajdonos a homlokvonalon, a telek jobb oldalán futó és a hátsó telekhatár feléig futó vonalon köteles kerítést építeni és fenntartani. Ha a telekviszonyok bonyolultabbak, például nyeles telek, két utca közötti, akkor is a rendelet ad támpontot. Saroktelek esetében a telek homlokvonalaival szemben fekvő mindegyik telekhatár oldalhatárnak számít.
A kerítésépítés szabályai
A kerítés műszaki építménynek minősül, ám építése nem engedélyköteles. Ez viszont nem azt jelenti, hogy bármilyen lehet, ezt is az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet, illetve a helyi önkormányzat szabályozza/szabályozhatja.
A kerítésnek teljes egészében a telken belül kell állnia.
A közterület használatát semmilyen módon nem veszélyeztetheti az építtető, például szögesdrótot csak 2 méteres magasság felett a kerítés belső oldalán lehet alkalmazni.
A kapu nem nyílhat közterületre.
Ha helyileg nincs szabályozva az építés, akkor tömör kerítés 2,5 méteres magasságban építhető.
Üdülőövezetben kizárólag nem tömör kerítés vagy élő sövény létesíthető.
A telken belül az egyes külön használatú telekrészeket csak nem tömör kerítéssel vagy élősövénnyel szabad elválasztani.
Ha műemlék telkén álló kerítés építéséről van szó, arra szigorúbb szabályok érvényesek.
Elrendelés nélkül létesített kerítést annak tulajdonosa bármikor elbonthatja.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
