Időközönként felröppenek olyan hírek a közösségi média felületeken, hogy a városokban, lakott területeken felbukkanó vadászható vagy védett vadfajokkal találkoznak. Természetes reakció, hogy ez megrökönyödést vált ki az emberekben, ugyanakkor közelebbről megvizsgálva a tényeket, ez annyira nem is meglepő. Közhely, de valóban az ember volt az, aki fokozatosan elvette a vadon élő állatok életterét. Ez valahogy mégis mindig a feledés mély kútjába merül, írta az Agrárszektor.
Nem kell sokáig keresgélnünk, elég csak a vadkár kérdésére, vagy a gépjármű-vad ütközésekre asszociálnunk. A generalista fajoknak nem okoz gondot az urbanizáció, a városiasodás. Kitűnően felveszik az ember életritmusát, megtanulják a kukák, szemétlerakók használatát. Természetesnek veszik, hogy az ételmaradékokat táplálékként hasznosítsák, az emberrel közös életteret használjanak.
Ugyanakkor számos vad van, ami az urbanizálódó fajok csoportjához tartozik. Az, hogy az emberek körében milyen megítélés övez egy adott állatot, nagyon változó.
Vannak olyan fajok, amelyek még csak feltűnést sem keltenek annyira régóta élnek együtt az emberrel. Ilyenek az énekesmadarak, denevérek, gerlék, galambok, patkányok, egerek, vagy akár a nyest. Aki bár sok bosszúságot tud okozni a ház körül, mégis kevésbé meglepően hat, mint egy róka, vagy egy vaddisznó.
Kisebb a ragadozók és versenytársak egyedszáma. A könnyen megszerezhető táplálék, melyet a kukák felkutatásával szerezhetnek meg. A városok mikroklímája télen jóval kedvezőbb, a hőmérséklet az egyedi fűtés miatt jóval magasabb. A felhagyott ingatlanok, padlások remek búvóhelyet nyújtanak. Egyszóval a városban az egyes fajok tekintetében minden adott, hogy megtalálják a számukra legkedvezőbb feltételeket.
Ahhoz, hogy a robbanásszerű elszaporodást meg lehessen akadályozni, szükség van a szakemberek és a városok lakóinak hathatós együttműködésére.
Éppen ezért kezdetben jó ötletnek tűnik, az udvaron vagy az utcán megjelenő állat élelemmel kínálása. Majd, amikor azt a vad megszokja, hogy rendszeresen valamilyen finomság várja őt ott, egyértelműen oda fog szokni, gyakran magával hozva társait is. Amint ez kényelmetlenné válik az embernek, már szabadulna tőlük. Ezt az állat nem érti, nem tudja olyan gyorsan lereagálni, hogy ahol addig szívesen várták, etették, onnan most elzavarják. Ekkor kezdődnek a konfliktusok.
A vadászat ugyanis egy jogilag jól behatárolt, szigorú szabályok alakította tevékenység, amelyről a vadászati törvény egyértelműen kimondja, hogy ki, mikor, hol és milyen eszközökkel végezheti. Ezektől eltérően bármilyen tevékenység, amely a vadfaj pusztulásához, zavarásához vezet, tilos. A belterületen tartózkodó vad kilövésére a rendőrség, a vadászati hatóság és a vadászatra jogosult együttműködésére van szükség.
- A magántulajdonban lévő elhanyagolt belterületi ingatlanokat a lehetőségekhez mérten rendben kellene tartani.
- Ha nincs búvó-és táplálkozóhely, a vad nem talál számára megfelelő környezetet, akkor jó eséllyel elszokik majd onnan.
- Továbbá szükség van a jól képzett szakemberek, az önkormányzatok és az illetékes hatóságok együtt gondolkodására.
- Hiszen komplex megoldásokkal ez a fennálló probléma is megoldhatóvá válna.
