A szelídgesztenyefa, a magyar táj és gasztronómia egyik különleges szereplője, titkokat rejt magában, melyeket csak egy hozzáértő kertész tárhat elénk. Legújabb interjúnkban egy olyan szakemberrel beszélgetünk, aki mindennapjait a szelídgesztenyefák nevelésének és szaporításának szenteli. Láng Attila, az érsekvadkerti szelídgesztenye-faiskola tulajdonosa megosztotta velünk, hogyan kezdődött a gesztenyével való kapcsolata, melyek a legfontosabb lépések a gesztenyefák gondozásában, milyen kihívásokat rejt magában e különleges növény termesztése, illetve, hogy szelídgesztenyéből és annak fájából milyen további értékes termékeket készíteni.
Miért választotta épp a szelídgesztenyét?
1996 óta foglalkozom a gesztenyével, azóta van hivatalos gyümölcsfaiskolám is. Az egymásra találásunk elég furcsa volt. 1993-ban telepítettünk pár barátommal 4 hektár dióst. De amikor kijöttek a kutatóintézettől a gyümölcskataszterbe felvenni a területet, a domb alsó részen lévő másfél holdnyi területet nem vették bele, lévén fagyzugos. Gondolkodtam, hogy mi legyen a területtel. Aztán eszembe jutott, hogy a szelídgesztenye 1-2 héttel a dió után fakad, ezért nem annyira érzékeny a késő tavaszi fagyokra. Mondtam is Lantos Andris barátomnak, aki akkor még az Érdi Kutatónál dolgozott, hogy a 400 db diócsemete mellé hozzon még 160 gesztenyét is. Azt mondta, nincs. Mondom neki, ne viccelj! A kutató a fajtafenntartó. Hogyhogy nincs? Értsem meg, hogy nem szaporít senki, válaszolta. Csináljam meg magamnak a csemetéket. Sőt, kezdjem el szaporítani, ő segít az értékesítésben, higgyem el, jó lesz. Hát, vonakodva vettem egy mázsa magot a szomszéd erdészettől és elvetettem. Két év alatt nőtt meg oltható méretűre. Rendeltem a kutatóból oltóvesszőt, és elkezdtem a munkát. Alig oltottam be a negyedét, mikor jött egy telefon, hogy van-e eladó szelídgesztenye oltványom? Mondom, őszre lesz. Mennyi? Nem tudom, mert először oltok életemben gesztenyét, de körülbelül 7-800 darabot várok. Akkor ő megvenné mindet, hallatszott a telefonban. Hát, így kezdődött!
Azóta többféle szaporítási, nevelési módszert kipróbáltam, és a kezdeti 20%-os kihozatalt 80-90%-ra sikerült feltornáznom. Tehát 100 beoltott növényből az elején 20, mostanában 80-90 darabot lehet eladni.
Bár én választottam a gesztenyét, de visszagondolva inkább úgy mondanám, hogy egymásra találtunk. Azóta a szenvedélyemmé vagy inkább küldetésemmé vált, hogy minél inkább megismerjem és megismertessem ezt a már ókorban is kedvelt, de hazánkban méltatlanul mellőzött növényt.
A boltokban egészen különböző méretű, alakú gesztenyéket látni, ezek különböző fajták? Ön szerint melyik a legízletesebb? És melyiket fajtából a legkönnyebb termő fát nevelni a kiskertekben?
Jelenleg a magyar gesztenyék 80-90%-a öreg magonc fákról származik. Az ezekről szedett termés nagyon heterogén. Mind méretben, mind érési időben, ízben, tisztíthatóságban, főzési, sütési időben igen nagy a szórás. De a magyar gesztenye nem is jut a nagyobb láncok polcaira. Inkább a helyi piacokra és a feldolgozókhoz kerül. A teljes termés nem fedezi a belső igények 20%-át sem. A friss gesztenyét a kereskedők zömében Olaszországból, Spanyolországból és Kínából hozzák be. A feldolgozásra behozott gesztenye is jórészt ezekből az országokból származik, kiegészítve Albániával. Mivel ezekben az országokban sok fajta van termelésben, nagyon heterogén a polcok kínálata. Bár az utóbbi években egyre nagyobb a hibridek aránya a kínálatban, ezért az egyre kiegyenlítettebb. Vannak, akik szerint a hazai fajták egyértelműen jobb ízűek, de ez nem teljesen igaz. A hibridek között is vannak jó ízűek, és ültetvénybe nem is szabad mást ültetni a betegségellenállóságuk miatt.
Házikertbe lehet ültetni magyar fajtákat és hibrideket is. Bár a magyar fajták (Európai gesztenye, Castanea sativa) érzékenyek a kéregrákra, olyan helyre, ahol a közelben nincsenek gesztenyék, nyugodtan ültethetők, mert nincsen, ami átviszi a betegséget. De olyan hagyományosan gesztenye termőtájra, ahol sok gesztenye van, inkább hibrideket ajánlok, amelyek védettek a betegség ellen.
És ezzel el is értünk a betegségekhez, kártevőkhöz. A legfontosabb betegség Európában és Amerikában a Cryphonectria parasitica, vagyis az ágrák. Sajnos mind az európai, mind az amerikai gesztenye érzékeny rá. A francia INRA kutatóintézet keresztezéses és véletlen hibridekből szelektált egy fajtasort, ami ellenáll az ágráknak és a tintabetegségnek is. Ezért olyan helyre, ahol sok öreg gesztenyefa van, inkább ezeket érdemes ültetni. Az tintabetegség, amit az előbb említettem, nálunk nem jellemző, mert száraz a klímánk hozzá, de nyugaton nagy probléma. És ha öntözött ültetvényben gondolkodik valaki, akkor itt is okozhat gondokat. A többi betegség nem okoz nálunk akkora problémát, hogy foglalkozzunk vele. A kártevők között pár éve mumus volt a gubacsdarázs, ami durván megtámadta a fák levelét akár 60-80%-os levélfelület-veszteséget is okozva. Ezt a NÉBIH-hel közösen behozott természetes ellensége, egy fémfürkész darázs sikeresen leküzdötte. A tölgymakkmoly és a gesztenyeormányos okozhatja a gesztenye “kukacosodását”. Ellene a legkönnyebben úgy védekezhetünk, hogy azonnal felszedjük a termést, így nem lesz ideje kirágni magát, befúrni a földbe, áttelelni, majd átalakulás után következő évben fertőzni. Viszont az idei évben jelentkezett nálunk egy új károsító, az Amerikából jött tölgy csipkéspoloska. Ez már egyre jobban gyengíti le a szivogatásaival a tölgyerdőinket, és sajnos átment a nagy melegben a gesztenyére is. Reménykedünk benne, ha átlagos időjárás van, akkor nem tud elterjedni olyan mértékben, hogy beavatkozásra késztessen minket. Házikertben egy-két permetezéssel lehet ellene védekezni.
Hogyan készülnek a gesztenye betakarítására, és mi történik utána?
A gesztenye betakarítása előtt előkészítjük a terepet. Ha füves a terület, akkor rövidre vágjuk, és összehúzzuk, hogy minél könnyebben összeszedhessük a termést. Művelt terület esetén rotálással, fogasolással sima terepet készítünk. Betakarítás után a gesztenyét hűvös, árnyékos helyre tesszük. Erre azért van szükség, mert ha a víztartalmának a 20%-át elveszti, akkor könnyen bepenészedhet. Ezért még hűvös, árnyékos helyen sem tárolható sokáig. Hűtőben, 2-5 fokon, nylonzacskóban karácsonyig tárolhatjuk a gesztenyét. Nagyobb mennyiséget érdemes minél előbb feldolgozni. Vízben fermentálva, hűtőben tavaszig is tárolható, de utána már csak főzni lehet, sütni nem.
Mi a legfontosabb tanácsa azoknak, akik otthon szeretnének szelídgesztenyefát nevelni?
Ha sikeresen akarunk otthon gesztenyét termelni, akkor van egy pár dolog, amit tudni kell. A gesztenye káliumigényes növény. Ezért az ültetőgödörbe tegyünk káliumszulfátot legalább 3 marékkal. A gesztenye nagyon szoros kapcsolatban van a mikorrhiza gombákkal. Ezek a gombák segítenek a fának a víz és tápanyag felvételében, cserébe cukrot és aminosavakat kapnak. Ezért nagyon jó hatású a talajtakarás. Bármilyen szerves anyaggal (levágott fű, szalma, széna, gyaluforgács, komposzt, érett trágya stb.) 8-10 centiméter vastagon takarjuk a fák alatti területet. Ez védi a nap melegétől és a szél szárító hatásától is a gyökereket és a gombát is. Ezen felül, ha tavasszal, rügyfakadáskor pár marék kristálycukrot szórunk a fák alá, és beöntözzük azt, segítünk a gombák korai megerősödésében, ami később nagyon jó hatással lesz a gesztenyére. Egyéb dolgokban a többi gyümölcshöz hasonlóan kezelhető. A magyar fajták idővel nagy fákká növekednek, ezért diófa méretű helyet igényelnek. A hibridek 4-6 méterre ültethetők, ezért könnyebben beilleszthetők a többi gyümölcsfa ültetési rendszerébe. Viszont a hibridek, mivel jóval többet teremnek, hajlamosak legyengülni a sok termés miatt. Ezért az első elágazásokat 180-200 centinél szoktuk engedni, és az 5-6-ik év után, ha az éves hajtásnövekedés 30 centiméter alá esik, nitrogén műtrágya kijuttatásával vagy ritkító metszéssel erősebb növekedésre késztetjük.
Mire használható még a gesztenye, gesztenyefa, azon kívül, hogy megennénk?
A gesztenyéről itthon a sült gesztenye és a gesztenyepüré jut mindenki eszébe. De külföldön népszerű a gesztenyeliszt (gluténmentes és nagyon jó beltartalmi értékű), az abból készült tészták, kenyerek, péksütemények, krémek, pesztók, lekvárok, kása, fagylalt, alkohol és még nagyon sokféle felhasználási módja. A termés elfogyasztásán kívül a leveléből és a termés héjából gyógytea készül, a fája értékes ipari fa. Kiválóan sarjad, ezért Olaszországban nagy mennyiségben állítanak elő karót belőle. A gesztenye méze pedig híres nem csak az áráról, hanem az ízéről, roboráló hatásáról és beltartalmi értékeiről is.
A gesztenyéről utoljára 1976-ban jelent meg országos terjesztésben könyv. Sajnos, az abban írtak jó része az újabb kutatások és tapasztalatok szerint nem felel meg a valóságnak, nagy igény lenne egy frissebb kiadványra. Én felvállaltam, hogy az évtizedek alatt összegyűlt tapasztalataimat és tudásomat egybefűzve megírom ezt a könyvet. Reményeim szerint az idén be tudom fejezni, és akkor tavasszal, ha találok rá kiadót, nyomdába kerülhet a Gesztenyéskönyv.
