Pécs külterületén, a Mecsek festői dombjai között bújik meg a Szérűskerti Arborétum, ahol a természet szépsége és az emberi kéz gondos munkája találkozik. Az egyhektáros tájképi park egy olyan különleges hely, amely nemcsak lenyűgöző látványt nyújt, hanem harmóniában ötvözi az esztétikát és a funkcionalitást. A rózsák illata, a fenyők eleganciája, a gyümölcsfák ígérete és a kertből nyíló páratlan panoráma mind arra hív, hogy megálljunk egy pillanatra, és a természet csodáit élvezzük. A bölcsész házaspár, Dr. Gönczi Andrea történész és Székely László költő által megálmodott arborétum a kertészkedés és a kultúra iránti szenvedély élő példája, ahol vezetett túrák, zöld koncertek és irodalmi programok is várták a látogatókat. Andrea mesélt a kertjük történetéről.
Történész-költő párként miért, hogyan lett saját arborétumuk?
Soha ne mondd, hogy soha! Esetünkben igaznak bizonyult a mondás, mert olyan kanyarokat tett az életünk, amire nem számítottunk és nem is készültünk.
Lászlóval 2007-ben ismerkedtünk meg egy konferencián Pécsett, ahol én korábban az egyetemi éveimet töltöttem, de aztán visszatértem a szülőföldemre, és a beregszászi magyar főiskolán oktattam történelmet. Mély barátság alakult ki köztünk, két évvel később pedig házasságot kötöttünk. Sokáig kerestünk házat a városban, ahol nekünk és a több ezer könyvünknek is elegendő helye lesz, ám a csalódást keltő hirdetések után úgy döntöttünk, inkább építünk egyet magunknak.
Pécs Nagyárpád nevű városrészében találtunk egy nagyszerű fekvésű telket, ami már évek óta eladó volt. Annyira benőtte a dudva, hogy vásároltunk egy sarlót, és azzal vágtunk ösvényt a csalánban, hogy megnézhessük a helyet. A nyugalom, körben a Mecsek látványa, a természet közelsége azonnal elvarázsolt bennünket. Tudtuk, hogy itt megépülhet álmaink otthona. Még tartott a gazdasági válság, az iparosok ráértek, így 2009 novemberében megindultak a munkálatok, 2010. június 5-én pedig beköltöztünk az új, személyre szabott otthonunkba.

Hogyan alakult ki a kert?
A ház úgy épült, hogy a domboldalban kiképeztek egy vízszintes területet, és az onnan kitermelt földet az így kialakult udvar elé rakodták, ami kezdetben csupán egy kopár földrakás volt. A teljes terület 8200 négyzetméter, és mivel nem értettünk a kertészkedéshez, nem is ambicionáltuk az átalakítását. Eleinte mindig úgy indultunk el otthonról, hogy volt a csomagtartóban egy-egy pár gumicsizma, mert sáros időben azzal volt célszerű közlekedni.
Nem nyújtott szép látványt az a sok csupasz föld, ezért eltöprengtünk, mivel tudnánk javítani a helyzetet. Én falusi lány vagyok, de akkoriban utáltam, ha földes lett a kezem, itt azonban meg kellett tanulnom a kertészkedés fortélyait. Jó bölcsészként szakkönyveket vásároltam, tájékozódtam az interneten, kertészetekbe jártunk. Először a ház körül vetettem büdöskét, körömvirágot.
Már az építkezés alatt kialakítottuk a jövőbeli tó medrét, de néhány évig csak napraforgó nőtt benne, igazán látványos volt. Délután a munkából megérkezve sokszor nézett szembe velünk egy őz, csodálkozva, hogy behatoltunk az élőhelyére. Néha bosszút is álltak emiatt. Kedvenceim a tulipánok, sok-sok hagymát ültettem a ház köré, de egyik tavasszal, amikor már épp majdnem kinyíltak, jött az őz, minden virágot lerágott, majd – hogy a gyalázat még nagyobb legyen – a hátsó felén ki is potyogtatta. Több fát is tönkretettek, amikor a viszkető új agancsukat azok kérgén vakargatták. Akkor igencsak átértékeltem a Bambiról szóló mesét… Végül miattuk kerítettük körbe a telket, mert túl sok kárt okoztak.
Volt kedves történetünk is egy másik őzzel, amelyik nálunk adott életet a kicsinyének. A keserves hangok után a fűből kiemelkedett két fülecske. – Nézd, ott egy nyuszi! – kiáltottam Lászlónak, de akkor felemelkedett az őzmama is, és megértettük, mi történt. Nagyon megható pillanat volt.
Később rókáink is lettek. A szomszéd telek tetején van egy rókavár, de a kicsik sokszor átbújnak a kerítés alatt, egész közel merészkednek hozzánk, nyáron pedig rendszeresen jönnek a tóhoz a szomjukat oltani.
Mert végül a gödör tóvá alakult, 2013-ban megvásároltuk a kellő mennyiségű fóliát, és a szomszéd fiatalember, Norbert segítségével kibéleltük a kb. 28 köbméteres medret. A ház nyeregtetejéről hordókba gyűjtjük az esővizet, amikor megtelnek, felhajtjuk a csatorna csőrét és a többi belefolyik a tóba. A partot szép lapos kövekből alakítottuk ki, ezeket a mecseki kirándulások során gyűjtöttük. Két sekély mocsaras részt alakítottunk ki a természetes tisztulás céljából. Az egyik mocsárban nádas szűri a vizet, a másikban nőszirom, és szokásunkká vált, hogy a külföldi útjainkról hozott görgetegköveket is ott helyezzük el. Van itt kő a Tiszából Huszt mellől, a Garda-tóról, Vorarlbergből és még Ciprusról is.
Hamar kiderült, hogy „zöld ujjam” van, minden hajtás megeredt, amit elültettem. A sikerélmény még jobban motivált a kert szépítésére. Rengeteg gyümölcsfát telepítettünk, díszcserjéket és évelőket százszámra, László nagyon kedveli az örökzöldeket, így sok-sok fenyőt, ciprust, cédrust helyeztünk el a kertben. A vadrózsákat és a dudvát felváltották a kultúrnövények. Nem akartunk azonban mindent átalakítani, a birtok kb. 1/3-át megtartottuk eredeti állapotában, hogy táplálékot és menedéket nyújtson a madaraknak, rovaroknak. Ez olyannyira sikerült, hogy egyik télen 23-féle madarat számoltunk meg az etetőkben. Néhány éve pedig megjelent egy kosborféle, ami a legnagyobb büszkeségünk, hiszen a szintén jól terjedő őszi kikerics mellett ez mutatja, mennyire tiszta, tájba illő a környezetünk.
Padokat helyeztünk el a kert különböző részein, épült egy ún. panorámaterasz, készült titkos ösvény a közepén egy vadászlesre emlékeztető kilátóval, így több helyen le tudunk ülni, csodálhatjuk a kilátást és a növényeket a kertben, amely május végétől ölti fel legpompázatosabb alakját, akkor borul ugyanis virágba a 150 rózsabokor és a lenyűgöző rózsalugas.

A kertjüket megnyitották a nagyközönségnek is, a látogatóknak nem mindennapi programban lehetett részük…
A barátaink órákat tudnak eltölteni a kertben, ők vetették fel először, hogy ezt másoknak, akár idegeneknek is meg kéne mutatnunk. Megfontoltuk és készítettünk egy honlapot, amelyen bemutattuk a kertet, és az egyszerű kertlátogatáson túl zenés, valamint irodalmi programokat is felajánlottunk a látogatóknak. László a saját verseiből összeállított műsort ad, a dalait pedig Zene a zöldben címmel énekli a ligetben. Különleges kéréseket is teljesítettünk. Előfordult, hogy valaki a kertlátogatást kapta születésnapjára, egy elfoglalt párt a szüleik a házassági évfordulójukon leptek meg egy belépővel. Kezdetben nem fogadtunk gyerekeket, mert aggódtunk a mély tó, ill. a meredek telek miatt, de aztán Lászlónak unokája született és kiderült, hogy nem kell aggódni. A kis vendégeknek játékos kihívásokkal készülök, amit igencsak élveznek. Amíg keresik a legszúrósabb és a legpuhább tüskéjű fenyőt, addig a szülőknek be tudjuk mutatni a növényeket, szaktanácsot tudunk adni. A legemlékezetesebb látogatás az volt, amikor egy viselkedészavaros kisfiú, aki az érkezéskor köszönni sem akart, kb. öt óra elteltével úgy távozott az anyukája unszolására, hogy vicceket mesélt nekünk.
A kert barátokat hoz. Számos rendkívüli emberrel találkoztunk a kertlátogatások során, többeket a barátainknak tudhatunk azóta is. Megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, a növényeinket és a gondolatainkat. Harmóniában szeretnénk élni a természettel, vigyázni a környezetünkre, sőt jobbá tenni azt. Nem használunk mérgeket, a hulladékot komposztáljuk, a zöldségeskertet mulccsal védjük. Esővízzel öntözünk. A rózsát csokorba kötjük és ajándékba adjuk valakinek, akit szeretünk, mert a jó kertész tudja a fő szabályt: erős metszés, erős virágzás!

Most új tulajdonosát keresi az arborétum…
Két évvel ezelőtt beneveztünk a fenntartható kertek első országos versenyére, ahol az 5000 négyzetméter fölötti kertek kategóriájában második helyezést értünk el. Ezzel immár hivatalos, hogy a kertünk felnőtt, megáll a saját lábán, akár nélkülünk is működőképes. Erre a képességére most nagy szüksége van, mert 2024 őszén újabb nagy fordulatot vett az életünk. Külföldre költöztünk, szeretett otthonunk és arborétumunk eladóvá vált, várja új tulajdonosát, aki nem megijed a méretétől, hanem örül a páratlan adottságainak.

Új lakhelyükön is hasonlóan nagy szerepet játszanak a növények?
A természet ölelésében töltött tizenöt év után szokatlan, hogy a reggelek nem a tóparti teraszon indulnak. Sosem gondoltuk, hogy egyszer majd egy tetőterasszal kell beérnünk, ahol néhány színes spanyol cserép óvja a magunkkal hozott legkedvesebb növényeinket, de lenyűgöző a Mediterráneum növényvilága, a fagyok hiánya, a gyümölcstől roskadozó narancsfák látványa.
És ki tudja, mit tartogat még számunkra a sors?




