Polla számára a kert és a természet szoros kapcsolatban áll. Mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevésbé terhelje a világot a szenvedélyével. A megfelelő növényeket keresi a megfelelő helyre. Nem használ gyomirtót. Nem ültet olyat, ami nem kedveli a kert talaját; ami folytonos öntözést vagy műtrágyázást igényel; ami nem bírja a teleinket, ezért fűtött melegházat kell építeni köré; ami folyton beteg, ezért kéthetente permetezni szükséges. Viszont mindennél nagyobb örömmel fogadja az állatvilágot, amelynek tagjaival kölcsönösen segítik egymást.
A kertészkedés születésemtől kezdve nagy szerepet kapott az életemben, de nem mondható, hogy kezdettől tankönyvi példa lett volna a viszonyom a kerttel. Az édesapám szenvedélyes kertész volt, olyan időszak is akadt az életünkben, hogy három kertet művelt: két gyümölcsöst és egy szőlőt. Egyre nagyobb gyerekként én is segítettem a munkákban, de egyáltalán nem lelkesedtem érte
– kezdte történetét Polla a Sokszínű vidék érdeklődésére.
A változást az első saját kertje jelentette, és Christopher Lloyd Virágos kert című könyve. Már felnőtt fejjel, több mint húsz éve bonyolódott bele a dísznövények világába, azóta több saját kertet alakított ki, folyamatosan tanul, és egyre bővül a látóköre, mert a kertészkedés a világ alapvető összefüggéseire irányította a figyelmét.
A kert nem szigetelhető el a természettől. A benne élők mikrovilága az egész földi ökoszisztéma kicsi mása, egy olyan bonyolult rendszer, amelynek pontos működéséről még nincsen fogalmunk, de amelyben minden elemnek fontos szerepe van. Akkor lehetünk sikeresek, ha ebbe a rendszerbe nem akarunk erőszakosan beavatkozni, hanem alkalmazkodunk, megpróbáljuk kihasználni a természetes sodrását. Ahogy a kezdet kezdetén – mármint a saját kertészkedésem kezdetén – Hódi Tóth József egyik írásában olvastam: dzsúdókertészkedés. Ez manapság sajnos még nem megy elég gördülékenyen a világunknak
– vázolta fel az érzéseit.
Pollának a természettel való kapcsolata példaértékű. Mindent megtesz annak érdekében, hogy az állatvilág minden tagjával tökéletes együtt tudjon működni, és helyet tudjon nekik adni a kertjében.
Számomra még a levéltetvek se jelentenek világvégét. Lemosom őket egy kis vízzel, a maradék pedig a katicáké. A kert a zöld gyíkok paradicsoma, több tucat lehet belőlük, napsütötte délutánokon kíváncsian bámulnak ránk fedezékeikből. Törékeny kuszmák eszik meg a meztelen csigákat. Van vakondunk, és nem bosszant, ha feltúrja az ágyásokat, inkább örülök, mert elkapja a kártevőket, mielőtt azok megennék a növényeimet. Nem is szokta semmi megrágni a gyökereket! Persze a vakond a gilisztát is megeszi, de mivel soha nem vegyszerezek, abból rengeteg van, tehát jut is, marad is. Vannak mezei egerek, mezei pockok. Nem csinálnak kárt, és viccesek, ahogy fontoskodva szaladgálnak a füvek elszórt magjaival a pofácskájukban. Cickányok is laknak a kertben
– mutatta be kertje nagyra becsült lakóit.
De a lakók felsorolása itt korántsem ért véget, hiszen egy kert nem lehet igazi élőlénybarát birodalom madarak nélkül. Pollánál pedig belőlük sincsen hiány, sőt vannak akikhez szoros barátság fűzi.
Számtalan madár jár ide, a legkíváncsibbak a vörösbegyek, a hím naplemente környékén sokszor repül be a teraszra, megül egy széktámlán, és figyeli, ahogy bent ülünk a nappaliban; mintha ő lenne a természetbúvár, aki valami újonnan felfedezett furcsa fajt vizsgál. Ha növényt ültetek, a kiásott gödröt muszáj otthagynom egy darabig, mert jönnek, és összeszedik, ami kell nekik; ez különösen így van, ha hangyabolyt forgatok fel, akkor hosszan csipegetik a bábokat. Látogat minket még rozsdás csuk, zöldike, barázdabillegető, poszáták, cinegék, tengelicek, őszapók, többféle rigó, szajkók, szarkák, örvös galambok, és még sok más énekesmadár, amelyeknek a nevét sem tudom. Mivel sok a rovar a kert körül, a fecskék gyakran röpködnek a légterünkben. Van rét, ahol fű nő és vadvirágok, mögötte egy kis fenyőerdő, visszatérő vendégünk egy bagoly ott öklendezi fel az elfogyasztott rágcsálók szőrének gombócait
– mesélte.
A természettel együtt lüktető kertben rendszeresen tart repülési bemutatót egy vörös vércse és alkonyatkor pici denevérek szelik a levegőt, betevőre vadászva. Olykor rókát is lehet látni, és van egy menyét, aki az ő kertjüket választotta otthonául. Kapcsolatuk baráti, hiszen tudja, hogy mennyire tisztelik őt és nem ártanának neki. Akár két méterre is megközelíti Pollát, megáll, és jól megnézi magának, majd folytatja a teendőit. Az őzek a kert mögötti szántó szélén, a magas fűben pihennek nyári reggeleken.
Sokféleség, egyensúly, ezek a kulcsszavak. És élni hagyni másokat. Nem mondhatom, hogy nálam minden tökéletes, de nagyon igyekszem
– osztotta meg titkát, ami különlegessé teszi a kertjét.
A Polla kertje Facebook oldalt négy éve kezdte el írni, még a régi kertjéről, de már abban a tudatban fogott bele, hogy tudta, attól a kerttől a közeljövőben megválnak. Így is történt. Polla új kertje Vas vármegyében található, Szombathely környékén, és több mint ötezer négyzetméter.
Másfél éve költöztünk ide, tehát még csecsemőnek számít. Hosszú, nadrágszíj alakú, először az első felét igyekeztünk megformálni. A pici fenyőerdő már megvolt, ezen kívül egy kis akácerdő, néhány almafa, egy szilva, néhány tuja, hamisciprus – a legtöbb beteg – és pár kusza, csonkolt csavartfűz állt a kertben, ősgyep, a ház körül eltemetve pedig néhány köbméter sitt. Mivel az akác erőszakos, és már a szomszéd kertbe is átjutott, kivágattuk, a gyökereket pedig kiszedettük egy munkagéppel – legalábbis a nagyját. Az aprajának kiásása közben azóta két ásónyelet is eltörtem, és még nincs vége. Nem kiskertbe való növény
– mutatta be jelenlegi kertjét, és azt, hogyan kezdtek neki a kialakításának.
Ez volt az alap. A tervük és a vágyuk pedig az volt, hogy a kertjük díszkert és haszonkert is legyen egyszerre, virágágyásokkal, veteményeskerttel, gyümölcsössel, játéktérrel, pihenőkerttel. Napról-napra haladnak előre a kitűzött cél felé, van már szép díszkert, növekvő veteményes, focizni is lehet anélkül, hogy kirúgnák a rózsákat.
A talajunk a kert egy részén nagyon agyagos, máshol pedig borzalmasan agyagos. Ez azt jelenti, hogy ha megázik, összeragad, de úgy, hogy a gumicsizmát is leszedi az ember lábáról. Ha pedig kiszárad (ez nyár közepére megtörténik), betonkemény lesz. E között a két állapot között szerencsére vannak hetek, amikor jól lehet vele dolgozni. Ilyentájt rengeteg időt töltök a kertben, hetente harminc-negyven órát is. Azért ilyen sokat, mert a kert még nincsen készen, folyamatosan alakítom ki az új kertrészeket, ágyásokat, a meglévőkben pedig még nem záródtak össze a tövek, ezért még szükséges gyomlálni, pótolni a talajtakaró anyagokat. Amikor majd „beáll”, néhány év múlva, sokkal kevesebb elég lesz; bár mindig időigényesebb marad, a mérete miatt
– vázolta fel a fontos munkálatokat, amik előre viszik az álma és a célja felé.
Polla minden növényt szeret és tisztel, ezért nehéz lenne egy kedvenc növényt, a számára a legkedvesebbet kiválasztani. De az biztos, hogy a fehértarka lombúakat különösen szereti, közöttük leginkább egy cserjét, az egyik somot: a Cornus alba ’Sibirica Variegata’ fajtát.
De nem csak a dísznövények kertje nagy becsben tartott lakói, hanem a vadvirágok is, amiknek a szépsége cseppet sem marad el a pompás társaik mellett.
Rengeteg dísznövényem van, de meghagytam a vadvirágokat is. Több helyen az ágyásokban élnek, a közönséges gyújtoványfű sárga virágai a dísznövényeket megszégyenítően szépek. Csodás a gilisztaűző varádics, a vadmurok, az ösztörűs veronika és a sárkutyatej. Ezek mind vetekednek szépségben a dísznövényekkel, és sokkal ellenállóbbak. A pipacsokat sem húzom ki, vonzzák a levéltetveket, szerintem tiszta haszon, ha azon lógnak, nem a kultúrnövényeken. Elkezdtem kialakítani egy külön ágyást csak nekik, persze a távlati terv, hogy a majdani gyümölcsösben szabadon élhessenek a fák között
– részletezte kertje növény lakóit.
Ahogy mindenki, Polla is küzd, vagyis inkább alkalmazkodik a klímaváltozás káros hatásaihoz. Sok fát szeretne még ültetni, amiknek a dús lombja árnyékot ad. Eddig harminc fával gazdagították a birodalmukat, de még csak a kert egyharmadánál járnak. A fák nagyon fontos szerepet töltenek be a kertben is, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ők termelik a legtöbb oxigént, és a forró nyári napokon árnyékukkal védik a környezetüket.
A szárazságtűrő növényeket részesítem előnyben, és mindenütt használok valamilyen talajtakaró anyagot. Ágdarálékkal, levágott fűvel mulcsozom a növények körül a talajt, ez csökkenti a párolgást, és mikor lebomlik, táplálja a talajt és javítja a szerkezetét – ez az agyagos föld esetében nagyon lényeges. A virágágyásokban kerülöm a kavicsot, a geotextilt pedig totális félreértésnek tartom
– mutatta be, hogyan próbál összhangban élni a klímaváltozással.
A kert nagyon mutatós lett ennyi idő alatt is, a legelső ágyás, amit 2024 áprilisában telepített a terasz környékére, máris csodás látványt nyújt, mert a lágyszárú évelők jó tenyészhelyen képesek hihetetlenül gyorsan fejlődni.
A lágyszárúak ágyására délelőtt elég sokáig árnyékot vet a ház, kevésbé szárad ki a talaj, ezt meghálálják a növények. Az ültetés vegyes, vagyis fák, cserjék, lágyszárúak, hagymások is élnek benne. Klasszikus (kicsit angolos) lakói a rózsák, bazsarózsák, íriszek, sásliliomok, tűzesők, hortenziák, tulipánok, gyömbérgyökerek, díszhagymák és még vagy hetvenféle más növény
– részletezte kertje egyik kedves szigetét.
Polla imádja a színeket a természetben, amikor a növények ezer és ezer színben pompáznak. Kertjében is arra törekszik, hogy minél színesebb virágok, bokrok és fák vegyék őt körbe.
Eddig is szerettem a színeket a kertben, de itt ennél tovább mentem, szinte barokkos túldíszítettséget akartam. Ezért nemcsak a virágok színesek, hanem a lombok is: fehér-tarka, bordó, ezüstszürke, sárga, sárga-tarka levelű növényeket ültettem a zöldek mellé. Egyelőre elégedett vagyok. Ha túlzónak érzem, hátrébb sétálok, ahol kevésbé tűzijátékszerű a beültetés, ha még jobban megunom, majd átültetem a túl feltűnő növényeket máshová. Ez a szép a kertben, hogy bármikor változtathatok rajta
– mutatta be a színekkel teli vidám hangulatát.
Polla birodalmában van egy kifejezetten szárazságtűrőkből álló ágyás – egyelőre tűző napon, amíg meg nem nőnek a fák -, amit tavaly, késő ősszel létesített. Ültetés után még locsolta, hiszen novemberig száraz és meleg idő volt, de idén még egyszer sem.
Kutyatejek, díszfüvek, varjúhájak, zsályák, szamárkenyerek, kasvirágok, veronikák, évelő őszirózsák fejlődnek benne, levágott fűvel takarva. Ahogy elterítettük rajta a füvet, teljesen összetúrta a vakond. Egyik növénynek sem lett semmi baja, engem pedig semmiben nem zavarnak a túrások, sőt, összeszedek belőlük némi földet a virágcserepeimbe. Az ágyás most is szép, de jövőre fog teljes pompájában ragyogni
– részletezte.
Polla kiemelte, hogy nagyon szereti a dísznövényeket, szeret bennük gyönyörködni. De sokkal fontosabb a számára, hogy a kert minél jobban beilleszkedjen a természetbe, mert csak akkor lehet egészséges élőhely, és leginkább ÉLŐ hely.
A közelmúltban bemutattuk, hogy milyen csodálatos rózsakerteket látogathatunk meg hazánkban, amik mesébe illő látványt nyújtanak. Aki szereti a tavaszi virágokat az a tudását is tesztelheti, hogy felismeri-e az erdők rengetegében megbújó szebbnél-szebb vadvirágokat.
