Leggyakrabban a csonthéjas (őszibarack, kajszi, cseresznye, meggy, szilva) gyümölcsfákon lehet látni ezeket, de almán és körtén is előfordulhatnak és a felszínükön jól látható a moníliagomba szaporítóképleteit tartalmazó penészgyep, ami a gombafajtól függően különböző megjelenésű lehet – írta meg a Magyar Mezőgazdaság.
Hazánkban leggyakrabban a Monilinia fructigena és a Monilinia laxa gomba fertőz, mellettük 20 éve egy új, agresszívebb faj is felbukkant, a Monilinia fructicola. Tüneteik alapján nehéz elkülöníteni ezeket a kórokozókat, mert a penészpárnácskák színe és elhelyezkedése különbözik csak.
A moníliás betegség már a virágzástól veszélyezteti a gyümölcsfákat: leggyakrabban a meggy leszáradt virágait láthatjuk, amikor csapadékos, párás, hűvös időben virágzik a meggy vagy nagyon elhúzódó a virágzás.
Ezt a virágpusztulást sokan tűzelhalásnak nevezik, ami tévedés, mert az az almás termésűeket fertőző baktériumos betegség, a csonthéjasokat nem támadja meg. A monília viszont gomba, és szinte minden gyümölcsfajon megtelepedik valamelyik faja az említett három közül, sőt együtt is fertőzhetnek. A virágokból a virágszáron keresztül a gomba továbbterjed a vesszőkbe, ágakba és azok is elhalnak, elszáradnak, és rendszerint mézgakiválás kíséri a pusztulást. Ahol mézgát találunk a fán, figyeljük meg a környező ágrészeket. Idővel rákos sebek alakulnak ki az ágakon.
Ugyancsak segíti a monília elleni védekezést, ha megakadályozzuk a rovarok kártételét, és szélvihar, jégeső vagy más, a gyümölcsök sérülését okozó időjárási jelenség után úgynevezett fertőtlenítő permetezést hajtunk végre. Erre általában réztartalmú készítményeket használnak, viszont ügyelni kell arra, hogy ezek a szerek 25 Celsius foknál melegebb időben perzselhetnek. Erre az őszibarack a legérzékenyebb.
Megírtuk azt is, hogy virágos sorköztakarókkal és élőhelyfoltokkal védekeznek a szőlőkabóca ellen és drónokkal kutatják fel az aranyszínű sárgasággal fertőzött szőlőket.
