A tél csendes időszak a kertben, amikor a növények látszólag pihennek, valójában azonban folyamatosan alkalmazkodnak a hideghez, a fagyhoz és a szélsőséges időjárási hatásokhoz. A tartós hideg, a szél és a csapadék mind nyomot hagyhatnak rajtuk, még akkor is, ha első pillantásra úgy tűnik, a kert mozdulatlan. Ebben az időszakban különösen nagy szerepe van a hónak: megfelelő mennyiségben természetes védőrétegként óvja a növényeket, ugyanakkor nagy tömegben – főként vizes állapotban – komoly terhelést és károkat is okozhat, ezért érdemes tisztában lenni a hatásaival, írja az edenkert.hu.
Miért lehet gond a nagy mennyiségű hó?
A frissen hullott, könnyű porhó általában nem veszélyes, a vizes, tapadó hó viszont rendkívül nehéz. Súlya mechanikai sérüléseket okozhat: ágak, hajtások törhetnek le, az alacsonyabb növények összenyomódhatnak. Tartós hótakaró alatt romlik a levegőzés, ami kedvez a rothadásnak és a gombás fertőzéseknek – különösen fagyott talajon vagy örökzöld lombon.
Melyik növények sínylik meg leginkább?
Az alacsony, lapuló vagy párnaszerű növekedésű évelők különösen érzékenyek. Ide tartozik például a levendula, az árlevelű lángvirág, a kövirózsák, a pázsitviola és a kakukkfű. A levelek könnyen összetapadnak a hó alatt, levegőtlen környezet alakul ki, ami tavasszal gyakran rothadáshoz vagy kipusztuláshoz vezet.
A magasabb, elszáradt szárú évelők (például kasvirág, cickafark, veronikák, díszfüvek) szárai a hó súlya alatt megdőlhetnek vagy eltörhetnek. Bár sok kertész meghagyja ezeket télire, tavasszal gyakran több visszavágásra lesz szükség.
A fákra is figyelni kell
Az örökzöldek a legveszélyeztetettebbek, mert lombjuk egész télen megtartja a havat. A tuják, borókák, ciprusfélék és fiatal fenyők ágai könnyen meghajlanak vagy szétnyílnak, ami maradandó alakváltozást vagy törést okozhat.
A széles, vízszintes vagy V alakban elágazó lombos fák (díszcseresznye, juhar, nyír, gyümölcsfák) ágain is könnyen megül a hó. A frissen ültetett, még nem megerősödött fák különösen sérülékenyek.
Mit tehetünk a hókárok megelőzéséért?
Az örökzöld növényekről érdemes időről időre óvatosan lerázni a havat, mindig alulról felfelé haladva, hogy elkerüljük az ágak letörését. A tujákat és más oszlopos növekedésű növényeket célszerű laza kötözéssel összefogni, így kevésbé tudnak szétnyílni a hó súlya alatt. Az évelők feletti hótakarót nem ajánlott letaposni, mert ezzel tovább tömörítjük a havat, rontjuk a levegőzést, és növeljük a rothadás esélyét. A metszéssel érdemes kivárni a tavaszt, mivel sok esetben csak később derül ki, mely növényi részek károsodtak valóban, és melyek képesek még regenerálódni.
Korábban írtunk róla, hogy télen pihen a természet, de nem pihen a kertész. Például a metszést is át kell gondolni.
