Kertünk-Portánk

Amit a hóról tudni érdemes: mikor véd és mikor árt a kertnek

pixabay
pixabay
A hó alapvetően hasznos a kertnek, mert hőszigetelő rétegként védi a gyökereket. A gondot főként a nagy mennyiségű, vizes hó, és az arra érzékeny növények jelentik. Néhány egyszerű óvintézkedéssel a téli hókárok nagy része megelőzhető, így a kert tavasszal is egészségesen indulhat fejlődésnek.

A tél csendes időszak a kertben, amikor a növények látszólag pihennek, valójában azonban folyamatosan alkalmazkodnak a hideghez, a fagyhoz és a szélsőséges időjárási hatásokhoz. A tartós hideg, a szél és a csapadék mind nyomot hagyhatnak rajtuk, még akkor is, ha első pillantásra úgy tűnik, a kert mozdulatlan. Ebben az időszakban különösen nagy szerepe van a hónak: megfelelő mennyiségben természetes védőrétegként óvja a növényeket, ugyanakkor nagy tömegben – főként vizes állapotban – komoly terhelést és károkat is okozhat, ezért érdemes tisztában lenni a hatásaival, írja az edenkert.hu.

Miért lehet gond a nagy mennyiségű hó?

A frissen hullott, könnyű porhó általában nem veszélyes, a vizes, tapadó hó viszont rendkívül nehéz. Súlya mechanikai sérüléseket okozhat: ágak, hajtások törhetnek le, az alacsonyabb növények összenyomódhatnak. Tartós hótakaró alatt romlik a levegőzés, ami kedvez a rothadásnak és a gombás fertőzéseknek – különösen fagyott talajon vagy örökzöld lombon.

Melyik növények sínylik meg leginkább?

Az alacsony, lapuló vagy párnaszerű növekedésű évelők különösen érzékenyek. Ide tartozik például a levendula, az árlevelű lángvirág, a kövirózsák, a pázsitviola és a kakukkfű. A levelek könnyen összetapadnak a hó alatt, levegőtlen környezet alakul ki, ami tavasszal gyakran rothadáshoz vagy kipusztuláshoz vezet.

A magasabb, elszáradt szárú évelők (például kasvirág, cickafark, veronikák, díszfüvek) szárai a hó súlya alatt megdőlhetnek vagy eltörhetnek. Bár sok kertész meghagyja ezeket télire, tavasszal gyakran több visszavágásra lesz szükség.

A fákra is figyelni kell

Az örökzöldek a legveszélyeztetettebbek, mert lombjuk egész télen megtartja a havat. A tuják, borókák, ciprusfélék és fiatal fenyők ágai könnyen meghajlanak vagy szétnyílnak, ami maradandó alakváltozást vagy törést okozhat.

A széles, vízszintes vagy V alakban elágazó lombos fák (díszcseresznye, juhar, nyír, gyümölcsfák) ágain is könnyen megül a hó. A frissen ültetett, még nem megerősödött fák különösen sérülékenyek.

Mit tehetünk a hókárok megelőzéséért?

Az örökzöld növényekről érdemes időről időre óvatosan lerázni a havat, mindig alulról felfelé haladva, hogy elkerüljük az ágak letörését. A tujákat és más oszlopos növekedésű növényeket célszerű laza kötözéssel összefogni, így kevésbé tudnak szétnyílni a hó súlya alatt. Az évelők feletti hótakarót nem ajánlott letaposni, mert ezzel tovább tömörítjük a havat, rontjuk a levegőzést, és növeljük a rothadás esélyét. A metszéssel érdemes kivárni a tavaszt, mivel sok esetben csak később derül ki, mely növényi részek károsodtak valóban, és melyek képesek még regenerálódni.

Korábban írtunk róla, hogy télen pihen a természet, de nem pihen a kertész. Például a metszést is át kell gondolni.

Kapcsolódó
Ezekkel a növényekkel télen is színpompás lehet a kertünk
Télen sem kell lemondanunk a színekről és a virágokról.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik