Ezek a gondolatok olvashatók sok helyen, ahol a bokri juhsajt-különlegességekről írnak, ahol bemutatják azokat a termékeket, melyek elismerések és minősítések sokaságát kapták meg. És amelyek aligha kapnak újabb okleveleket. A Palóc Sajtút egyik állomása, a bokri sajtüzem, az éveken át virágzó gazdaság ugyanis váratlanul „bedobta” a törülközőt”.
Az alig másfél száz lakosú Bokor község gyönyörű természeti környezetben, ipari üzemektől mentes területen, Nógrád megyében fekszik. A termékeket előállító társaság 1998-ban jött létre. Az alapító-tulajdonos – a 2014-ben tragikus körülmények között elhunyt – dr. Szebellédi István üzletember először házat vásárolt a faluban, majd termőföldet, később legelőket. Akkoriban csak néhány birka barangolt az erdő szegélyezte domboldalakon, ott, ahol az állatok minden kiegészítő takarmányozás nélkül képesek voltak táplálkozni. Tejükből a pásztor magának készített kevés sajtot, ebből a jelenségből nőtt ki a sikervállalattá fejlődött sajtüzem, ahol általában 20-30 fő közötti létszámot foglalkoztattak.
Évente 300 ezer liter juhtejet dolgoztak fel
Az ökológiai rendszerbe illeszkedő termelés keretében a sajt előállításának alapanyagát, a juhtejet a gazdaság állította elő. Állatállományukat szigorúan ellenőrizték és minősítették. Ezt kívánta a tejfeldolgozás követelményrendszere és az a tény, hogy Magyarországon a cég tulajdonában volt a legnagyobb, több mint kétezer anyaállatot számláló “A” törzskönyves gyimesi racka juhállomány. Fejlesztéseiknek köszönhetően Bokorban az utolsó időszakban évente már 300 ezer liter 100%-osan teljes értékű juhtejet dolgoztak fel a legmodernebb gépekkel, a hagyományos, kézműves sajtkészítés technológiáját megőrizve.
Alig több mint másfél évvel az alapító-tulajdonos halála után a bokri juhsajtokról és juhtúrókról már múlt időben beszélhetünk. Weblapjuk nem elérhető, telefon hiába próbálkozunk. A gyimesi rackáknak hűlt helyük: eladták az állományt. A korszerű üzemcsarnokra lakat került, a gépek nyilván a falak mögött porosodnak.
Derült égből jött a villámcsapás
Bárány Barnabás üzemvezetőt sikerült hosszas utánajárás után elérnünk. Ő közel tíz éven át volt amolyan mindenese a cégnek. Alkalmazottként felügyelte az állattartást, a gyártási folyamatot, ellenőrizte a minőséget, szervezte a kiállításokon, bemutatókon való részvételt, a kereskedelmi tevékenységet koordinálta és a fejlesztések tervezésének motorja volt. A szakembert a hogyanról, a miértről, a felelősökről kérdeztük, de nem kívánt a részletekről beszélni. Szűkszavúan és sokat sejtetően csak ennyit mondott:
A tulajdonos halála után az üzemben ment minden a maga rendjén. Alig győztük teljesíteni a megrendeléseket, egyre nagyobb volt a külföldi érdeklődés. Mi csak azt láttuk, hogy eladják a juhokat, majd bejelentik: vége, mindenki mehet a maga dolgára.
Bárány úr szavai valóban csak sejtetések. Ha több nem, ennyi legalább megmaradt a bokri sajtokból. Meg némi emlék, és talán az örökre megüresedett juhhodály, valamint az öröknek tűnő homály: vajon miért szűnt meg a sikeres üzem Bokorban?
