Márpedig tudni kell, hogy a hullatott agancs a területen vadászatra jogosult szervezet tulajdona. A trófea akkor is a vadászatra jogosulté, ha a fellelés helye nem vadászterület. Ilyen esetben a legközelebbi vadászterület vadászatra jogosultja a tulajdonos.
E nélkül a hullott agancs gyűjtése lopásnak minősül, ráadásul a vadászati hatóság vadvédelmi bírságot is kiszabhat az illegális agancsgyűjtőkre.
Állatkínzásnak is minősíthető a vandalizmus
Az illegális agancsozók jól bevált technikája, hogy zavarják a szarvasokat, amelyek így az erdőből kirohanva leverik fejükről az agancsot. Hogy még nagyobb zsákmánnyal térhessenek haza, drótokat is kifeszítenek a fák között, amelybe beleakad a bikák fejdísze. Az ilyen agresszív módszereket alkalmazva nem csak a lopással okoznak kárt a vadgazdálkodóknak: sok egyed még nem vetné le az agancsot, így az letörik, olykor az agancstövet is megsértve.
A gímbika február elejétől áprilisig, a gyenge bika májusban veti el agancsát, a dámbika áprilisban, az őzbak pedig ősszel.
