2007-ben, Jean Thie ökológus talált rá erre a csodálatos állati építményre véletlenül, amikor a nemzeti parkot nézte a Google Earth programon. Később személyesen is felkereste a hódvárat, hogy meggyőződjön, annak valós létezéséről.
A tudósok szerint a megközelíthetetlen és távoli vidéknek köszönhetően a hódok több mint 20 éve építgetik otthonukat. A 850 méter hosszú hódvár ezzel megelőzi a montanai Three Folk közelében található 652 méter hosszú és 7 méter széles hódgátat.
Fotó: beaver dam parkFotó: beaver dam park
A hódok mindig vízközelben – rendszerint patakok és kisebb tavak mellett – tanyáznak, ahol általában gondosan kidolgozott, kúp alakú lakhelyet, úgynevezett hódvárat építenek. Először víz alatti üreget ásnak – többnyire a part oldalfalába -, és agyagból, kövekből „alapozást raknak köré. Erre további rögökkel és kövekkel vegyesen gallyakat halmoznak, amíg az építmény jóval a víz fölé emelkedik. Egyetlen belső lakókamrát vájnak bele a vízszint fölötti részbe, a belső falak akár az egyméteres vastagságot is elérhetik. A rejtekhelyhez legalább egy víz alatti bejáróalagút vezet. A hódváron kívül rendkívül jól használható gátakat és csatornákat is készítenek. A gátak anyaga szintén sár, kő és rőzse, de vastag ágakat, sőt egész fatörzseket is felhasználnak. Ezek a gátak rendszerint duzzasztóművek, egyrészt magasan tartják a vízszintet a csatornákban – amelyeken a hódok farönköket úsztatnak a tóba -, másrészt biztosítják, hogy a hódvárat állandóan víz vegye körül, így védik a ragadozók támadásaitól. Forrás: háziállat.hu
