Leonardo Pisan, ismertebb nevén Fibonacci, az olasz Piza városában született 1180 – ban. Matematika megszállottsága, és a különböző kultúrák ismerete lehetővé tette Fibanocci számára, hogy bonyolult matematikai problémák megoldásásával tűnjék ki. Leginkább a ’Fibonacci számsor’ felfedezése tette ismerté.
A Fibonacci-spirál egy logaritmus spirál, és jól közelíthető az arany téglalap segítségével. A Fibonacci-spirálon egyenlő távolságra pontokat elhelyezve azok „spirálkarokká” állnak össze, és ezen karok száma Fibonacci-szám lesz. írja a Wikipédia.
A virágszirmok száma gyakran Fibonacci-szám: például a liliomnak, a nősziromnak három; a haranglábnak, boglárkának, vadrózsának öt, a szarkalábnak, a pillangóvirágnak nyolc; a jakabnapi aggófűnek és a körömvirágnak 13, az őszirózsának és a borzas kúpvirágnak 21; az útilapunak és egyes százszorszépnek 34; más százszorszép-fajoknak pedig 55 vagy 89 szirma van.
Fibonacci-spirálba rendeződnek például a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a napraforgó magjai, a málna szemei, karfiol rózsái és egyes kaktuszok tüskéi.
Természettudósok szerint a logaritmikus spirál mintázatát valóban sok élőlény próbálja követni, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a legjobb módszer az arányos növekedésre, a napraforgó tányérja esetében pedig megközelítőleg a leghatékonyabban tölthetik ki a magok a rendelkezésre álló területet. Némi kutatómunkával, a legszabályosabb egyedek megfelelő szögből történő lefényképezésével könnyen lehet találni olyan spirális alakzatokat, amelyek tökéletesen követik az arany spirált, és persze rengeteg olyat is, amelyek más spirál alakzatokat követnek, de a természet ritkán produkál matematikai tökéletességet, elég ha páros szerveink eltéréseire gondolunk.
Miért fontos a Fibonacci számsor és az aranymetszés?
Ezek a számok azért rendkívül fontosak, mivel az egész világon minden, a növények, az állatok, a tested, az aranymetszés arányai szerint épülnek fel. Minderről bővebben az ébredőakadémia oldalán olvashattok érdekes információt.
