A zöldesen csillogó TGK április 1-jén, szombaton, 2 óra 53 perckor közelíti meg a legjobban a Földet, ekkor mindössze 21 millió kilométerre lesz tőle. Bár ezt követően távolodni fog bolygónktól, a Naphoz közeledve egyre világosabban kivehető lesz az égen. Távcsővel is azonban csak egy elmosódó foltként, egy kis fénylő felhőként lesz észlelhető, és a csóváját sem lehet látni majd, mert eltakarja a kómája (az üstökösök magja körül keletkező ködszerű gázfelhő).
Az 1,4 kilométeres átmérőjével a szerényebb méretű üstökösök közé tartozó égitest április 12-én közelíti meg legjobban – körülbelül 160 millió kilométerre – a Napot, és bár április végéig látható lesz a Földről, az ideális idő a megfigyelésére április 7-8-ig tart, mert ezután a Hold egyre jobban fénylik majd, sőt április 10-én telihold lesz, ami majdnem lehetetlenné teszi az üstökös észlelését. Német csillagászok szerint a Sarkcsillag és Nagy Medve csillagkép között kellett keresni.
A jégből, porból és kőzetből álló üstökös csillogó zöld színű, különleges szénmolekulái szinte fluoreszkálnak a Nap sugarainak hatására az űrben
– hívták fel a figyelmet olasz csillagászok. Számításaik szerint a TGK fénye 6-os erősségű, vagyis épp a szabad szemmel láthatóság határán van, távcsőből elég egy 50 milliméteres objektívvel bíró.
Az üstököst felfedezőiről és újrafelfedezőiről, egy amerikai, egy francia és egy szlovák csillagászról nevezték el. 1858-ban, 1907-ben és 1951-ben figyelték meg, és noha keringésideje mindössze 5,4 év, a köztes években nem látták. Csak a pályaszámítások mutatták meg 1951-ben, hogy e három évben észlelt üstökös egy és ugyanaz. Azóta jobban észlelték, visszatéréseit feljegyezték és megfigyelték.
Az 1858. május 31-én felfedezett üstökös legközelebb 2022-ben teszi tiszteletét a Föld közelében.