A 12. században III. György király uralkodása alatt kezdték el kialakítani a grúziai Mtkvari-folyó felett, az Eruseti-hegy 500 méter magas sziklafalába Vardzia barlangvárosát. Grúzia délkeleti részén, néhány száz kilométerre a Fekete-tengertől hét szinten húzódott meg 3 ezer barlanglakás, melyekben szerzetesek éltek, de börtönként is szolgált.
Az építkezést III. György 1185-ben hatalomra került lánya, I. Tamar uralkodása idején fejezték be, amikorra már 50 ezer ember lakhelye volt a barlangváros. A grúzok erős keresztény hitének szellemében, Tamar parancsára a sziklafalba imahelyet is vájtak: az Elszenderülés temploma a barlangváros ékességévé vált.
Önellátóan gazdálkodtak
Vardzia 50 ezer ember lakhelye lett, 1193 és 1195 között a szeldzsuk-grúz katonai konfliktus idején Tamar királynő és kísérete is Vardziában élt. A városban működött kincstár, templom, könyvtár, pékségek látták el kenyérrel a lakosságot. A barlangvárost körülölelő hegy rendkívül termékeny volt, ahol a szerzetesek teraszos rendszerben termelték a zöldséget és gyümölcsöt, biztosítva ezáltal önfenntartásukat.
Földrengés pusztított
1283-ban egy földrengés végzett pusztítást a barlangvárosban. Több barlang beomlott: a grúz legendák szerint Isten büntetése volt a természeti katasztrófa azért a büszkeségért, amiért sikerült megvédeniük országukat a mongolok támadásaitól.
A sziklafal megmaradt lakásaiban 1551-ig éltek még szerzetesek. Ekkor a perzsa Sash Tahmasp megtámadta őket, minden élő emberrel végzett, így Vardzia lakatlanná vált.
A barlangvárost a 20. században a szerzetesek mentették meg a további enyészettől
Ugyan ma már inkább múzeum, mint kolostor, a történelem okán turisták ezrei látogatják. Napjainkra 750 helyisége maradt meg 900 m² területen. Vardzia legszebb látnivalója az Elszenderülés temploma, melynek dongaboltozatú nagytermét színes falfestmények, többek között III. György és Tamar freskói díszítik.
Fotók: Wikimedia Commons
