A Sokszínű Vidék egyik kollégája a napokban a Hortobágyon autózott a kora esti órákban, amikor egy ismerős formát vélt felfedezni az égen.
Mikor leállt az út szélén, hogy alaposabban szemügyre vegye a felhőt, egyértelműen egy nyúl rajzolódott ki a szeme előtt. Az állatalakzatról telefonjával készített néhány felvételt, de így is tisztán kivehető, hogy miért is tartotta különlegesnek a felhőt.
Miért látunk formákat ott, ahol nincs?
Az emberi agynak van egy figyelemreméltó képessége, amire tudatosan nem is figyelünk, mégis napi szinten érzékeljük.
A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk.
Az ismertebb példák közé tartozik, amikor a felhőkben látni vélünk állatok alakját vagy arcokat a Hold felszínének mintázatában, vagy rejtett üzeneteket hallunk ki a visszafelé lejátszott lemezen.
A szó a görög para, azaz ebben a kontextusban „rendellenes”, és az „eidolon”, azaz „kép” szóból származik, ami az eidos szóból (kép, forma) ered. A pareidolia az apophenia egy altípusa.
