Az 1930-as évek elején épült Kékestető közelében az a síugrósánc, melyen számos síugró bajnokságot szerveztek. Bár nem volt mindig elegendő hó a sáncnál, rendszeresek voltak a versenyek, mert összefogással a szorgos kezek gyakran összehordtak annyi havat, hogy “repülni lehessen”.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="562" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szellemvarosok.blog.hu bejegyzésében arról is olvashatunk, hogy
1959. január 11-én nemzetközi síugró versenyt rendeztek Mátraházán. A rossz hóviszonyok miatt a versenyzők, az éppen ott táborozó vízilabda-válogatott segítségével hordták a havat a sáncra.
A síugrás hazánkban egykor népszerű sportnak számított, majd a ’80-as évek végén, a műfaj kihalása után a sáncot otthagyták. Vasszerkezete a mai napig is mementóként áll a Kékestető oldalában.
2017. december 10-én Feledi Gergely fotóriporter “mászta meg” az egykori sáncot, és készített fotókat arról, hogy tette tönkre az idő vasfoga a valaha szebb napokat látott sportlétesítményt.
A kalandnak egy pozitívuma volt: a tetejéről lehetett látni – amennyire a párás levegő engedte – a Karancs hegyet, a Salgói várat, a szlovákiai Sátorost és a Medves-magosát.
Fotók: Feledi Gergely