Ha egy madárnak lehet tragikus élete, akkor Nigel, a magányos új-zélandi szula elmondhatta ezt magáról, írja a The Guardian.
Nigel hosszú éveken át élt teljesen egyedül az ország északi részén található lakatlan Mana szigetén több betonmadár társaságában.
A mozdulatlan replikákat környezetvédők helyezték ki a terepre, és napelemekkel működő hangosbeszélőkön sugározták a szulákat utánzó zajokat, hogy megpróbáljanak egy kolóniát a rezervátumba csábítani.
Nigel 40 év után az első szula volt, aki letelepedett Mana szigetén még 2013-ban.
Azóta társ nélkül élt Új-Zéland elszigetelt pontját, mígnem néhány hete a fajtája három élő tagja megjelent mellette. Nigel nem tudott megbarátkozni velük, aztán el is pusztult.
Chris Bell vadőr arról tájékoztatott, hogy a madár tetemét a betonszerelme mellett találták meg.
Nigel nagyon hű volt a kolóniájához
– mondta a szakember, aki szintén egyedül dolgozik a szigeten 2.5 kilométerre az ország nyugati partjaitól.
Nagyon frusztráló lehetett számára létezni. Egyedül volt vagy sem, az biztos, hogy sosem kapta vissza azt, amit adott, és ez számára nagyon furcsa tapasztalat lehetett, főleg úgy, hogy éveket töltött el itt. Azt hiszem, mindnyájan empátiával viszonyulunk felé, mert reménytelen helyzetben volt
– magyarázta.
Bell elmondása szerint Nigel öt évvel ezelőtt érkezett Mana szigetére, ahol szinte rögtön elkezdett udvarolni a nyolcvan betonmadár egyikének. A szula fészket rakott, párja betontollait rendszeresen ápolta és évekig próbált kommunikálni vele.
Nigel soha nem érdeklődött a valódi madarak iránt, csak a betontársai érdekelték őt. Mikor a három élő szula megérkezett a szigetre, ők is a betonkolónia tagjaival próbáltak kapcsolatot létesíteni.
Egy igazi látványosság volt, aki segített más madarakat idevonzani. A szulák most már ott rakhatnak fészket, ahol korábban még soha. Nagyon szomorú, hogy elpusztult, de halála nem hiábavaló
– zárta szavait.
Kiemelt képünk illusztráció, fotó: Thinkstock
