Ezért olyan színesek a tengerparti városok

Burano, Olaszország. Valparaíso, Chile. Új-Fundland, Kanada.

Ezek a tengerparti városok földrajzilag messze távol esnek egymástól és kultúrájukban is különbözőek, egy közös tulajdonságuk mégis van: mindegyik vibrálóan színes.

Egyértelmű, hogy amikor a görögországi Míkonosz szigetén több száz évvel ezelőtt kék-fehérre festették a mára legendássá vált házakat, nem gondoltak arra, hogy egy napon tele lesz velük az Instagram és a Facebook.

Dr. Nuno F. Ribeiro, a University of Illinois professzora a Condé Nast Traveler című lapnak arról beszélt, több oka is van, hogy megannyi tengerparti település élénk, távolról kiszúrható színeket használt a festéshez akár több ezer évvel ezelőtt is.

Emlékeznünk kell, hogy szinte minden vízre épített városban a halászat volt a fő foglalkozás, függetlenül a helyszínétől. Ez a kulcsa mindennek

– fogalmazott.

Mint mondta, a színesre festett épületek és a halászat szoros összefüggésben áll egymással, ez ugyanis hatalmas segítség volt a tengeren hajózó matrózoknak a tájékozódás szempontjából. A láthatóság miatt akkoriban még a hajókat is erősen színezték.

Ribeiro arról is beszélt, hogy mivel az óceánparti helyiségeknek melegebb a klímája, a színek által verték vissza a nap hőjét, hogy elviselhető hőmérséklet legyen a lakásokban. Ez különösen igaz a fentebb említett Míkonoszra, ahol egyértelműen az volt a cél, hogy a lakosság a négy fal között hűsölhessen.

Az 1940-es, 50′-es években, a második világháború után sok tengerparti város – kiváltképp a Földközi-tengeren – felhagyott a halászattal, mint elsődleges gazdasági tényező, és a turizmus felé fordultak. Ebben az időben jelentek meg először igazán az olcsó, de látványos üdülőhelyek

– magyarázta.

A 60′-as évektől egyre könnyebben lehetett hozzájutni egy profi fényképezőképhez, elvinni azt egy vakációra, és hazatérni számtalan pazar képpel, amit meg lehetett mutatni a családnak, barátoknak.

A színes épületek eredeti haszna tehát már a múlté, de nagyon is volt értelme megtartani azokat. Ráadásul a közösségi média felemelkedése és az emlékeink megtartására irányuló vágyaink miatt még nagyobb hangsúlyt fektetnek a turistákra.

Ezek a települések a színekből profitálnak. Bár ugyanolyanok maradtak, mint évszázadokkal ezelőtt voltak, a világ felfigyelt rájuk. Míkonoszban például már kormányrendeletet is hozta az épületek festhetőségére, hogy senki ne rondíthasson bele a tájba.

Mindent egy jó fotóért.

Kiemelt kép: Thinkstock