Az austini Texasi Egyetem tanulmánya kimutatta, hogy a glifozát hatóanyagú gyomirtónak kitett méhek elveszítik hasznos bélbaktériumaik egy részét és érzékenyebbek lesznek a káros baktériumok okozta fertőzésekre – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálon.
Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmány szerint ez bizonyítja, hogy a glifozát világszerte szerepet játszik a méhek pusztulásában.
Pontosabb irányelvekre van szükség a glifozát használatáról, különösen a méhekkel való érintkezéséről, mivel a jelenlegi szabályok azt feltételezik, hogy a méhekre nem káros ez a gyomirtó
– mondta Edick Motta, az egyetem hallgatója, aki Nancy Moran professzorral együtt a kutatást végezte.
Mivel a glifozát egy növényekben és mikroorganizmusokban található enzimre hat, ami állatokban nem fordul elő, ezért feltételezték, hogy emberekre és állatokra nem mérgező.
Ám a tanulmány kimutatta, hogy a méhek emésztőcsatornájában lévő mikrobiom megváltoztatásával a glifozát rongálja szervezetük védekezőrendszerét.
A kutatók a kísérletek során olyan mennyiségű glifozátnak tették ki a méheket, amennyi a mezőkön, kertekben és az utak mentén fordul elő. A méhek hátára színes pöttyöt festettek, hogy nyomon követhessék és a végén befoghassák őket.
Három nappal a kísérlet után azt figyelhették meg, hogy a gyomirtó jelentősen csökkentette az egészséges bélbaktériumok mennyiségét.
Az után, hogy bélbaktériumaik egy része elpusztult, a megjelölt méhek könnyebben estek áldozatul a Serratia marcescens nemű kórokozónak, mint az egészséges bélbaktériumokkal élő méhek.
Az egészséges mikrobiomú méhek mintegy fele nyolc nappal a kórokozóval való találkozás után is életben volt, a glifozátnak kitett és károsodott baktériumháztartású méheknek csak nagyjából a tizede.
A kutatók azt javasolják a gazdálkodóknak, kertészeknek és a kertes házak lakóinak, hogy ne permetezzenek glifozátot virágzó növényekre, amelyeket a méhek is látogatnak.
Kiemelt kép: Europress/AFP
