Denny Dyke mindig is lelkizős személynek tekintette magát., de néhány évvel ezelőttig nem voltak művészi ambíciói.
Dél-Kaliforniából költözött Oregonba, ahol a strandon sétálgatva is folyamatosan meditált. Felfigyelt arra, hogy séta közben érdekes vonalakat rajzol a homokba , néha egészen bonyolult mintázatot keletkeztek a lába nyomán.
Elsősorban magamnak rajzolgattam, tervezgettem, de később csatlakozott néhány érdeklődő, aki kíváncsian szemlélte az alkotásaimat
– mondta el Dyke az MNN-nek.
Érdekes élmény érezni, hogy a habok alakítják, végül elmossák az alkotásokat. Egyre bonyolultabb labirintusokat kezdtem el tervezni, amelyeket az ár előbb-utóbb el fog mosni.
Dyke korábban nem próbálta ki magát a művészetekben, se gyakorlattal, se tapasztalattal nem rendelkezett, de élete része volt a mindennapos meditáció, a lelki gyakorlatok, a spiritualitás és a metafizika világa vonzotta.
Azelőtt legfeljebb a hálószoba falát festettem ki, ebben merült ki a művészi tevékenységem. De egyre több embert kezdett érdekelni, hogy mit is taposok én bele ott a homokba, és egyre többen jöttek, hogy megnézzék a műveim Bandon strandjainál, Oregonban
– meséli a 72 éves Dyke.
Dyke mindegyik alkotását Dreamfield (álommező) labirintusnak nevezi. Körök és spirálok sorozata mind, amelyek egy-egy úthoz kapcsolódnak. 2015-ben, mikor először kezdte megrajzolni őket, Dyke mintegy 70 labirintust készített, és minden egyes alkalommal úgy 70 ember szemlélte a munkálkodását.
2018-ban a nézőközönség már több mint 300 fős volt. Eddig pedig összesen több mint 40 000 ember sétált a végig homok labirintusain.
Fogalmam sincs, hogy és mikor kezdődött pontosan, de valami nagyszabású kerekedett ki belőle
– örvendezik a művész.
Dyke jellemzően májustól szeptemberig dolgozik, egy mű megalkotása nagyjából két órát vesz igénybe, amit Dyke ma már a csapatával készít el, köztük Christine Moehring homokművésszel. Ami megakadályozhatja őket a munkájukban, az az eső.
Fentről körbekémlelek, hogy hol is alkossak aznap. Minden egyes nap különböző. Széles a paletta, minden nap más ás más tárul fel előttem
– mondja.
“Sosem tudom előre, mit fogok aznap megalkotni, hogy fog pontosan kinézni, mielőtt odaérek a helyszínre. Gereblyét használok, van egy jó kis csapat, aki segít nekem a megvalósításban, így élvezhetem az igazi alkotói szabadságot, mindig épp azt teszem, ami megihlet.”
Minden labirintus egyedi, körülbelül 400-800 méteres utat tesz ki a bejárása. Tavaly a legnagyobb és leghosszabb a két hektár (20 ezer négyzetméter) területű labirintus volt.
Nagyon dagályfüggők a labirintusok, mert az árapályvonal alatt készítem őket.” – mondja Dyke. “Ezért a nyár a legjobb időszak az alkotásra. A hosszabb nappalok hosszabb dagálymentességet jelentenek.”
Áldott vagyok, hogy azt tehetem, amit most csinálok.
Dyke viccelődik, hogy az elején még szorgalmazta volna a séta közbeni meditálást, de egyre többen jöttek.
Egyszer mindenki eljuthat a gyönyörű strandok egyikére, és ha végigmegy a rajzolt labirintuson, élvezheti a többi ember közösségét, de mégis magába mélyedve járhatja be az utat.
Néha az emberek rákérdeznek előre, mire számítsanak, ha eljönnek ide.
“Élvezzék a sétát, és majd később megbeszéljük az élményt”
– mondja nekik ilyenkor Dyke.
Dyke szerint az emberek hihetetlenül tiszteletteljesek, ha eljönnek ide, csak egy esetre emlékszik, amikor egy nő leült a strandon, mobilozott, majd a labirintuson is úgy sétált végig. Soha többé nem látta őt.
Az óceánpartokon végzett alkotómunkája mellet Dyke iskolai csoportokkal is foglalkozik. Nagyobb osztályok jönnek ide, hogy bejárják a labirintust. A kisebb csoportok tagjai pedig sokszor segítenek átgereblyézni és tisztán tartani az útvonalakat.
A labirintus látogatása ingyenes. Dyke nem fogadhat el adományokat, mert a munkái nyilvános strandon készülnek. Ehelyett szponzorok, jól működő támogatói rendszer segíti a projekt finanszírozását és ezáltal a folytatást.
Emellett speciális labirintusokat is készít esküvők, összejövetelek és egyéb különleges alkalmakkor, amelyek hoznak valamennyit a konyhára.
Dyke azt állítja, nem szomorú vagy bosszús amiatt, mert az alkotásai csak ideiglenesek.
Eleinte vigyázni akart, hogy a víz ne mossa el a műveit, de amióta elkezdett monumentálisabbakat alkotni, már a vizet, a dagályt is bevonja a folyamatba.
Mostanában már nagyon ritkán maradok ott, amíg egy labirintus teljesen eltűnik. Körülbelül másfél óráig tart, mire teljesen eltűnik egy mű az árapály megérkeztével – mondja Dyke.
Mindig lesz másik labirintus, hisz mindig van friss homok.
Kiemelt kép: Susan Dimock Photography
