Mozaik

Túl jól érzik magukat Magyarországon a hódok

A probléma az, hogy a hódnak nincsen természetes ellensége, hazánkban viszont a ritkítását vagy a kilövését is szigorú szabályok tiltják.

150 év elteltével a prémjéért a kipusztuláig vadászott hódok ismét megjelentek Magyarországon, többek között az Ipoly Nógrád megyei szakaszán is elszaporodtak. Az új jövevények több helyen feltűnnek, és jól látható nyomokat hagynak a hazai folyók parjain lévő fák törzsein.

Az eurázsiai hódot (Castor fiber) 1920-ban már megpróbálták visszatelepíteni a magyar folyópartokra , de akkor kudarcot vallottak. Végül a WWF 1996 és 2008 között végzett telepítései eredményre vezetttek. A magyar hód azóta él és virul, rendszeresen monitorozták az állományt, és annak ellenére, hogy a Dunán és a Tiszán több komolyabb árvíz is levonult azóta, úgy tűnik, tartósan meg is telepedett nálunk. Miközben a hód védett állat, egy-egy példánya 50 ezer forintos eszmei értéket képvisel, szaporodó állománya egyre komolyabb árvízvédelmi problémákat okoz. Ezért is rendezték meg 2019. december 9-én a Magyar Természettudományi Múzeumban az első országos hódkonferenciát – írja a Qubit.

A konferencián elhangzott, hogy bár nem sikerült teljesen felmérni az egész ország területét, most már a Duna és a Tisza minden kilométerére jut egy hódcsalád, sok állat pedig az árvizek után, illetve természetes terjeszkedésüknek köszönhetően a holtágakban is tanyát vert. Azzal együtt, hogy vannak hódszempontból feltérképezetlen területek, a kutatók becslései szerint jelenleg 8468 hód él az országban, de nem lehetetlen, hogy a számuk a tízezret is eléri.

Az emberen kívül a hódoknak természetes ellenségük nem él Magyarországon, így, mivel védettek, gyakorlatilag korlátlanul szaporodhatnak. Mivel nem bántják, az embertől sem nagyon fél. Az állatot az Európai Unió is védi, és védett állatként a ritkítását vagy kilövését is szigorú szabályok korlátozzák.

A WWF és az európai állat-visszatelepítés egyik nagy sikertörténete így vált egyre komolyabb teherré

Másrészt a probléma az, hogy a hódok eredeti élőhelyei átalakultak, az egykori ártéri erdők helyét nyaralók, vízügyi védművek vagy erdőgazdaságok vették át. A konferencián beszámoltak egy olyan hódcsaládról is, amely szennyvízkifolyóban telepedett meg, és ezzel tönkre is tette a szennyvízüzemi berendezést, és a visszatorlódó víz helyett aztán szennyvíz öntötte el az érintett folyószakaszt.

Fotó: Wikipédia Commons

A hódok komoly károkat is okoznak, mert:

  • elmocsarasíthatják a környezetüket.
  • elmajszolják a füzeseket, a nagyobb fák kérgét megeszik, így azok lábon elhalnak, a kisebbeket meg menedéknek döntik ki.
  • A mocsaras területeken az őshonos flóra és fauna már nem él meg, a nyír visszatelepítése viszont nehéz és költséges.

A hódok azonban hasznosak is, mert:

  • hozzájárulnak az élőhelyek sokszínűségéhez, ha gátat építenek (ez az eurázsiai hódnál nem olyan elterjedt, mint kanadai rokonainál), azzal pedig csökkenthetik a helyi vízhiányt.
  • színesítik az élőhelyeket.
  • végül is egy őshonos faj visszatéréséről van szó.

A megoldás az lenne, ha egy évre felfüggesztenék a hód védett státuszát, és engedélyeznék, hogy a vadász hasznosítsa is a zsákmányát – enélkül aligha járna ki bárki is hódot lőni. Ez valószínűleg megoldaná a túlszaporodás kérdését, egy újabb monitoring után pedig fel lehetne mérni, hogy ennek milyen hatása volt a populációra. Ahogy fogalmazott: „ezek nagyra nőtt patkányok”, ha pedig a szaporaságukat is figyelembe vesszük, a mostani, enyhén aggasztó hódhelyzet a jövőben csak rosszabb lesz, ha az állam nem könnyíti meg a ritkításukat

– közölte a konferencián Haraszthy László ökológus.

A probléma elhárítására Ausztriában például már hódmenedzsereket alkalmaznak. A populáció monitorozása mellett ezeknek a szakembereknek az a dolguk, hogy ha szükséges, csapdákkal vagy irtás elrendelésével próbálják visszaállítani a kívánt egyedszámot.

Címlapfotó: Pixabay

Olvasói sztorik