Évszázadok óta jókedvünk kulcsa a farsangi mulatozás

A farsang évszázadok óta télűző és tavaszváró mókázás és mulatozás, amikor kicsi és nagy is jelmezbe öltözik.

A tél szürkesége lehangolja az embert, így nem véletlen, hogy a karácsony elmúltával az emberek olyan szórakozást kerestek, ami jobb kedvre deríti őket a szürke és borús napokon. Ez is az egyik oka a bálok,  a farsangozás hagyományának, ami a mai napig él, különösen vidéken.

A zene, a tánc, a jókedv és a mulatozás úgy tartozik ezekhez az utcai felvonulásokhoz és általában a farsangi beöltözéshez évszázadok óta, ahogy a karácsonyhoz a mézeskalács vagy a fenyőfa.

Nálunk nem vonulnak maskarásokkal teli teherautók az utcákon, melyekről a színes jelmezekbe öltözött mulatozók zsákszámra dobálják az édességet az utcán beöltözve mulató és ünneplő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ahogy ez Németország-szerte szokás, de vannak más hagyományaink, amelyek legalább ennyire örömteliek a farsangi ünnepkörben, a báli szezonban.

Jelmezek a 20. század elejéről

Felvonulás napjainkban Németországban

A felvonuló karneváli menetet, a Karnevalszugot, különböző beöltözött egyesületek, iskolák, zenekarok, tánccsoportok alkotják. Menetelés közben csokoládét, cukorkát és apróbb ajándékokat szórnak a nézelődők közé, miközben a tömeg skandálja, hogy „Kamelle, Kamelle!” („adományt!”).

A farsang hossza és naptári zárónapja minden évben más és más. Ezért is soroljuk a mozgó dátumú ünnepek csoportjába. Ennek az az oka, hogy bár a farsangozás világi szokás, és ősi hagyományai a pogány ókorba nyúlnak vissza, mára keresztény egyházi ünnepekhez kötődik.

A férfiak gyakran nőnek, a nők férfinak öltöztek be, hogy teljes legyen a bolondozás

Vidéki farsangolók

Farsangi mulatságot már a középkorban is tartottak Európa-szerte, és nem volt ez másként a történelmi Magyarországon sem. A farsang jó alkalom volt a párkeresésre a sok táncos, zenés mulatság okán.

Amit kevesen tudnak: a báli szezon és táncmulatság lényege régen az eljegyzés volt. Ennek a hagyománya jelenik meg előttünk Csokonai Vitéz Mihály művében, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című vígeposzában kifigurázva, itt a vénlányok akarnak férjet fogni maguknak.

Hogy milyen jelmezeket öltöttek magukra az emberek? Mindig is divatos volt különböző figurák bőrébe bújni: pásztorlány, pásztorfiú, cigánykaraván tagjai, zenészek, lovagok, mesehősök, tündérek, királyfik, királylányok, bohócok, máskor állatok, pillangó vagy katicabogár képében jelentek meg a farsangozók.

A maszk és a jelmez kötelező

A farsangi bál az óvodások, iskolások életében régen is fontos esemény volt, hiszen mi nem az utcán zajongva ünnepeltünk akkor sem, hanem iskolák tornatermeiben roptuk boldogan, miután nyilvánosan bemutattuk jelmezünket.

Farsangolás a ’70-es évektől

Azok persze még nem kölcsönzőkből vett méregdrága holmik voltak, hanem sokszor édesanyánk készítette őket munka után, fáradtan, hogy kedvünkre lehessünk tavasztündérek, hókirálynők, robotok, hirdetőoszlopok vagy hétpettyes katicabogarak, netán gomba alatt lakó törpék. A karton és a kinőtt, színes ruhák jó szolgálatot tettek, és bár akkor még nem ez volt a kitűzött cél, de az újrahasznosítás is tökéletesen megvalósult.

Kiemelt kép: Fortepan/Bauer Sándor